Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

4. füzet - Barna Bertalan-Kardos Mária: A vízkészlet-gazdálkodás korszerűsítése

A vízkészlet-gazdálkodás korszerűsítése 321 fejlesztésével, megfelelő területi lebontásával és a vízkészlet-gazdálkodásának a vízügyi illetve az ipari, a közlekedési, az egészségügyi, a környezetvédelmi ágazati tervezésben való koordinatív részvételével szükséges biztosítani. A tervezés területén alapozó jellegű az Országos Vízgazdálkodási Keretterv (O VH 1984), amelynek rendszeres, legalább 5 évenkénti felülvizsgálása, a mindenkori politikai, társadalmi és gazdasági helyzetnek, célkitűzéseknek, a felmerült elvárásoknak és igényeknek megfelelő kibontása, interpretálása szükséges. A gazdasági szabályozók és a helyi érdekek érvényesítésének új időszakában nő a jelentősége a kereteket adó vízügyi ágazati tervezésnek, ennek keretében a nagytérségi vízpótló és vízelosztó infrastruktúra, valamint ipari, mezőgazdasági, egészségügyi, környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő vízgazdálkodási beavatkozások középés hosszú távú tervezése lehet elsődleges. A területi tervezés vonatkozásában a vízgyűjtők komplex vízgazdálkodás-fejlesztési tervezésének fejlesztésével, tartalmi bővítésével lehet megalapozni a komplex vízgyűjtő védelmi tervezés országosan egységes szemléletének és rendszerének továbbfejlesztését. A komplex vízgyűjtővédelmi tervezés magába foglalja - a vízvédelem, illetve a - a vízkészletek hasznosíthatóságának védelme és - a vízpótló beavatkozások káros környezeti hatásai elleni védelem szakterületeit. 7. A vízkészlet-gazdálkodás általános szabályozása A vízkészlet-gazdálkodás komplex, sokrétű tevékenység, melynek során nemzetközi, nemzetgazdasági, regionális települési, csoport, üzemi és egyéni érdekek egyeztetését kell végezni. A vízkészlet-gazdálkodás gazdasági ágakat érintő, termelési és települési infrastruktúrát képező ágazati tevékenység. Keretében vízgazdálkodási, ipari, mezőgazdasági, közegészségügyi, környezetvédelmi, területhasznosítási, településfejlesztési szempontokat is érvényesíteni és koordinálni kell. A vízügyi ágazati tevékenység keretében főművek, egyedi és üzemi létesítmények tervezése, kivitelezése, üzemeltetése és ellenőrzése, továbbá víztermelési és szolgáltatás folyik. A jogi szabályozás feladata a sokrétűen összefüggő és sok érdeket érintő tevékenység-rendszer tartalmának, szervezésének, intézményi kereteinek, a víz tulajdoni, és használata társadalmi és gazdasági viszonyainak rendezése. A szabályozás mai helyzetének vizsgálata azt mutatja, hogy a vízügyi jogalkotás a vízkészlet-gazdálkodás területén elmaradt az ágazati jogkörből fakadó feladat meghatározások, a létesítések és a működés által fokozódó mértékben támasztott szabályozási szükséglet kielégítésétől. A lemaradást növeli a fejlődés támasztotta új feladatok és új követelmények jelentkezése, mint pl. a vízkészlettel mint természeti erőforrással és a nemzeti vagyon részével való gazdálkodás szükségessége, a víz védelme és kapcsolata a környezettel, illetőleg a gazdálkodásban az érdekeltségi viszonyok kiterjesztése. Feltehető a kérdés: mely határig tekinthető a vízkészlet-gazdálkodás össztársadalmi érdekeket érvényesítő közfeladatnak és honnan kezdhető a területi, csoport- és magánérdek gazdasági szabályozásán alapuló érvényesítése. Előzőek alapján stratégiai feladatként határozható meg a vízkészlet-gazdálkodás jogi szabályozásának céltudatos, tervszerű továbbfejlesztése. A jogfejlesztés a mai hatályos joganyagból indulhat ki.