Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

4. füzet - Barna Bertalan-Kardos Mária: A vízkészlet-gazdálkodás korszerűsítése

320 Barna B. és Kardos M. 5. A vízkészlet-gazdálkodási egyensúly biztosítása A vízkészlet-gazdálkodási egyensúly ki kell terjedjen a vízkészletek minden típusára és teljes nagyságrend tartományára, a vízkivételes és a mederbeli vízhasználatok együttesének a vizekkel szemben támasztott tér- és időbeli, mennyiségi, minőségi és energetikai igényeinek összességére (Barna 1983). Az egyensúlyt főművi vízpótló, vízkészlet- és vízminőség-szabályozó, valamint üzemi vízhasznosító és vízminőség-javító, továbbá szennyvíztisztító létesítmények illetve beavatkozások komplex, egyeztetett tervezésével és együttműködő üzemeltetésével lehet biztosítani. A vízkészlet-gazdálkodási rendszer többszintű: - Nagytérségi vízpótló és vízelosztó infrastruktúrát képez a tározók, vízátvezetések, öntözőrendszerek, vízellátó és csatornaművek összefüggő vízgazdálkodási rendszere. Ezeket célszerűen regionális vízgazdálkodási vállalatok üzemeltetik a vízjogi engedélyekben rögzített fontosabb üzemelési paraméterek, mint vízkészlet-gazdálkodási határfeltételek alapján. A nagytérségi vízgazdálkodási infrastruktúra közérdek, ezért fejlesztése állami döntéssel és beruházással történik. - A helyi önkormányzatok települési infrastruktúrát képező víz- és csatornamű vállalatai, valamint a vízhasznosítási társulatok igénybevehetik a nagytérségi infrastruktúrákat vagy önálló vízhasználati müvekkel üzemelnek a vízjogi engedélyben rögzített vízkészlet-gazdálkodási keretfeltételekkel. A meghatározott kereteken belül gazdasági szabályozás érvényesül. Az önkormányzatok vízgazdálkodási műveinek létesítése és fejlesztése helyi érdekből, az érdekeltek bevonásával történik. - Üzemek és állampolgárok önálló vízhasználatot gyakorolhatnak a vízjogi engedély alapján, vagy az előzőekben meghatározott vízgazdálkodási infrastruktúrákra kapcsolódhatnak szerződéssel, gazdasági szabályozók érvényesítésével. A vízügyi hatóságok a vízkészletbázisok mértékadó és üzemi állapotait is figyelembevevő, a vízgazdálkodási egységek üzemeltetését integráló vízgyűjtő- ill. hatásterületi vízkészlet-gazdálkodási üzemrendeket (MI 10-441 T) érvényesítenek. A vízkészlet-gazdálkodási üzemrend keretében összhangot kell biztosítani a vízhasználatok belső vízgazdálkodása, valamint a vízkészletbázisok és a vízpótló főművek vízkészlet- és vízminőség-szabályozási adottságai és lehetőségei között a közérdek, a csoportérdek és az üzemi érdekek egyeztetése alapján. Ez folyamatos és dinamikus egyensúly fenntartását jelenti a változó vízkészletek és vízigények között. Az üzemrenddel a hatóság össztársadalmi (általános vízkészlet-gazdálkodási, közegészségügyi, környezetvédelmi) érdekeket továbbá kooperációt érvényesít az üzemelési határfeltételek figyelembevételével. E kereteken belül gazdasági szabályozás érvényesül. 6. A vízkészlet-gazdálkodás ágazati és területi tervezése Az ágazati és a területi távlati tevezésben is érvényesítendő a vízkinccsel történő hatékony gazdálkodás. Ezt a vízkészlet-gazdálkodási tervezés metodikai és tartalmi