Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

4. füzet - Barna Bertalan-Kardos Mária: A vízkészlet-gazdálkodás korszerűsítése

A vízkészlet-gazdálkodás korszerűsítése 319 a tározók, az azokat tápláló felszíni és felszín alatti vízrendszer, valamint a felszínen, a medrekben és a felszín alatt lefolyó vizek védelmét, - a védőövezeti intézkedésrendszer komplexen tartalmazza a különböző nagyságrendű és hasznosítású tározók, vízfolyások és vízrendszerek különböző fokozatú védelmi övezeteire vonatkozó általános környezetvédelmi, valamint az ivóvízellátás, üdülés és fürdés egészségügyi előírásait, továbbá a természet- és vadvédelemmel kapcsolatos feltételeit, - a védőövezet nagyságának és a védőövezeti intézkedések meghatározásánál legyen figyelembevéve a vízfolyáshálózat vízminőségi követelményrendszere, szennyezőanyagterhelhetősége, valamint öntisztítóképessége, - a védőterületi intézkedéseknek a vízkészletek hasznosíthatóságának védelmét is szolgálniok kell; ezért ezeknek ki kell terjedni a vízfolyások és -tározók medrének rendezésére és fenntartására, a vízi élővilág élettere romlásának megakadályozására, a káros vízjárás csökkentésére, továbbá a területi és a vonalas erózió elleni védelemre és a talajvédő gazdálkodásra is, - a védőövezeteken foganatosítandó intézkedéseknek a duzzasztott víz káros környezeti hatásának csökkentését is szolgálniok kell; ezért ezeknek ki kell terjednie a területek elárasztása, elmocsarasodása, a talaj elszikesedése, a káros talajvízszint-módosulás, a partok pusztulása, stb. elleni védelemre is. A vízgazdálkodás ágazati érdekűnek minősíthető állami feladat, tehát a felszíni és felszín alatti vízkészletbázisok vízvédelmi rendszerének egységes kialakítása és a védőterületekre egységes tevékenység szabályozó intézkedésrendszer kidolgozása. 4. A vízkészletek és vízigények egyensúlyvizsgálata A vízkészletek kihasználtsága és szennyezettsége mértékének minél reálisabb, térben és időben megfelelően differenciált, pontosabb meghatározásához a vízmérlegelési módszerek (Domokos 1972, Kardos 1981) továbbfejlesztése szükséges. A vízmérlegek válaszoljanak a vízkészletek tényleges, ill. joghelyzetben tartott kihasználtságának mértékére, a kapacitások lekötöttségére vonatkozó kérdésekre, alapozzák meg a vízkészlet-gazdálkodás területi és műszaki tervezését, a vízhasználatok vízjogi engedélyezését, továbbá a vízgyűjtők és a vízgazdálkodási rendszerek üzemelésének operatív szabályozását. Legyenek alkalmasak a különböző szintű és célú vízkészlet-gazdálkodási döntések megalapozásához és a vízkészletnek (mennyiségi és minőségi) mint természeti erőforrásnak hasznosíthatóvá tételével és kihasználásával kapcsolatos monetáris elszámoláshoz. Az elkövetkezendő időszakban ki kell fejleszteni a vízkészlet mennyiségi és szennyezőanyag-terhelhetőségi kihasználtsága vizsgálatának komplex vízmérlegelési módszereit. Ugyancsak meghatározandó a vízkészlet, mint nemzeti vagyon, közgazdasági értékelésének és kihasználása gazdasági mérlegelésének módszere, elsősorban - egyrészt az ősállapotú és a mai meder- és lefolyás-szabályozással és a nagyobb időbeli biztosítottságával megnövekedett értékű vízkészlet hasznosíthatóvá tétele pénzügyi ráfordításainak meghatározása, - másrészt a különböző vízhasznosítások mennyiséghez és minőséghez fűződő haszonráfordítások viszonyainak számszerűsítése alapján. Az így monetárisán értékelt és gazdaságilag mérlegelt vízkészlet a piaci viszonyok elterjesztésének alapja lehet a vízkészlet-gazdálkodásban.