Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

4. füzet - Barna Bertalan-Kardos Mária: A vízkészlet-gazdálkodás korszerűsítése

316 Barna B. és Kardos M. érvényesítése, mint a vízkészletekkel, mint nemzeti vagyonnal való gazdálkodás, továbbá a vízkészlet, mint környezetalkotó elem mennyiségének és minőségének megfelelő védelme sérelmet ne szenvedjen. A vízhasznosítási szabályozás (Kardos 1985) olyan jogi és gazdasági rendszerét szükséges ezért kialakítani, ami az össztársadalmi érdekek biztosítása mellett, meghatározott kereteken belül szabad gazdálkodási teret enged az önkormányzatok (település, vízhasznosítási társulat), a vállalatok vagy az állampolgár vízhasználati tevékenységének. Ugyanakkor, mivel szociális piacgazdaság kialakításáról van szó, szükséges a kiemelten fontos vízgazdálkodási infrastruktúrák, mint az ivóvízellátás, továbbá a település csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztésének állami támogatása is. A vízkészlet-gazdálkodás időszerű célkitűzéseit és feladatait különösen a következők szem előtt tartásával elemezzük: - a vízkészletet, mint a nemzeti vagyon részét kell értékelni és gazdasági értékelés alapján hasznosítani, - a vízzel, mint természeti erőforrással és mint környezeti elemmel kell gazdálkodni, - a vízkészlet mennyiségét, minőségét és megújuló képességét mint nemzeti értéket védeni szükséges, - vízkészlet bázisok, a vízpótló és vízelosztó főművek rendszere összefüggő nagytérségi és települési, termelő és szolgáltató infrastruktúrákat képez, továbbá - az érdekeltségi viszonyok kiterjesztésével a vízkészlet-gazdálkodási tevékenységben elválasztandók a központi állami és a helyi önkormányzati, társulati, üzemi és állampolgári feladatok. 1. A vízkészletek feltárása, meghatározása és elosztása A víz korlátozottan rendelkezésre álló természeti erőforrás (OVH 1984). A magyarországi felszíni vízkészlet mennyisége és minősége időben és térben nagyfokú ingadozást, ill. eltéréseket mutat. A felszíni víz minősége a fokozódó használat, a felszín alattié pedig egyes terület, és földhasználatok (kemikáliák mezőgazdasági használata, hulladékelhelyezés stb.) következtében romlik. Ugyanakkor a társadalom és a gazdaság egyre érzékenyebb a vízhiányokkal és a vízminőség romlásával szemben. Ezen túlmenően a vízkészletek hatékony hasznosítása csak megfelelő területi és időbeli részletességgel feltárt és elosztott vízkészletekkel lehetséges (Domokos 1987). Fontos feladat tehát a vízkészletek mennyiségének és minőségének tér- és időbeli folyamatos meghatározását megalapozó, környezeti hatásokat is mérő felszíni és felszín alatti integrált vízrajzi észlelőhálózatok továbbfejlesztése és működtetése. A vízkészletek tér- és időbeli megoszlása hosszú idejű adatsorok statisztikai feldolgozásával kerül meghatározásra (Domokos-Szász 1973). A vízkészlet meghatározási feldolgozások is továbbfejlesztendők, éspedig: - a mennyiségi és minőségi mutatók összefüggéseinek komplex figyelembevételével; - a vízkészletek kívánatos vízminőségi célállapotának a társadalmi és gazdasági, fejlődést figyelembevevő, vízfolyásonként differenciált meghatározásával; - a hasznosítható vízkészletek főbb összetevőinek (élővíz, tározott többlet stb.) a környezeti kölcsönhatásokat is figyelembevevő differenciált meghatározásával, ill. pontosításával; - a vízkészletek értékének meghatározása a hasznosíthatóvá tétel (tehát a kis- és középvízi mederszabályozás, a lefolyás-szabályozás stb.) fajlagos ráfordításai alapján (ez