Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

3. füzet - Gauzer Balázs: A hóolvadás folyamatának modellezése

Hozzászólás Major-Neppel: A Duna Tisza közi talajvízszint. 289 A nagyobb intercepciós veszteséggel ellentétben az erdőknek vannak párolgáscsökkentő vonásai is, ez abból adódik, hogy a záródott lombkoronaszint alá a talajt szárító és az evaporációt fokozó tényezők (napsugárzás és szél) kevéssé tudnak behatolni, másrészt a koronasátor alatti légtérben a páratartalom magasabb, ezért is kisebb itt az evaporáció, mint szabad, fedetlen területeken. Ugyancsak az erdő javára kell említenünk azt, hogy a vastag avarréteg miatt a víz egyenletesen beszivároghat a talajba, tehát lényegesen kisebb felszíni elfolyással lehet számolni. Igaz, ez a homokra nézve általános tapasztalat, de ezt még az is segíti, hogy a tájon nagyobb lejtők nincsenek, így a gravitáció hatására elinduló felszíni vízmozgás nem lehetséges. — Az erdők vízmérlegének megítéléséhez még egy tényre kell figyelemmel lennünk és ez megintcsak az erdők faji összetételében jelentkező különbség fontosságát mutatja. Ez pedig az, hogy a térségben az erdőtelepítésekben túlnyomórészt fenyvesek vannak, ezek többnyire futóhomokos váztalajokon, gyengén humuszos homok talajtípuson helyezkednek el, talajvíztől távoli fekvésekben. A fenyvesek okozta intercepciós veszteség helyes megítélése érdekében figyelnünk kell arra, hogy a talajban a víz lefelé mozgása csak akkor jöhet létre, ha a felszínen fekvő talajréteg már vízkapacitásig megtelt vízzel. Vagyis a vizek talajba szivárgása nem akadálytalanul zajlik le az első víztorlasztó rétegig (agyagcsík vagy korábbi talajfejlődés eredményeként kialakult, újabb homokmozgás által letakart humuszos szint), hanem csak akkor kerülhet rá sor, ha a felszínközeli, majd az alattuk fekvő talajrétegek vízkapacitásig kielégítették vízigényüket. Ily módon Stefanovits (1981) adatai alapján a 0,10 m vastag talajrétegben 16 mm-nyi víznek kell lennie ahhoz, hogy további víz a mélyebb rétegekig eljusson. A fenyvesek által borított talajokon a talajvíztükör a tavaszi legnagyobb talajvízállások idején is 2.20 m alatt marad. (Az eseteknek legalább 95%-ában), tehát legalább 352 mm nedvességnek kell lennie a talajoszlopban ahhoz, hogy innen a víz a talajvíztükörig eljusson és annak vízkészletét gyarapítsa (a kapilláris zónával itt nem számoltam). Mivel a talajvíz visszapótlásában a téli csapadékmennyiségek játsszák a legfontosabb szerepet, könnyen érthető, hogy a tenyészidőszakon kívül lehullott 217 mm (Kecskemét) csapadék (Szilágyi 1968) nem juthat el a talajvíztükörig, akár van rajta fenyves, akár nincs. A fenyvesek nagyobb intercepciós veszteségének tehát gyakorlati jelentősége a talajvíz-újraképződés oldaláról megítélten nincs. Az erdő vízfogyasztása korától is erősen függ. Egy gramm szervesanyag-termelés létrehozásához meghatározott mennyiségű vízre van szükség, a legnagyobb vízfogyasztás mértékét a fatermési táblából kor függvényében kiolvasható növedékadatok jelzik. Hosszas adatismertetés helyett csupán a Komlósi-telep környékén is tenyésző erdeifenyvesre vonatkozó 0,01 km

2-re vonatkoztatott adatokat tartom érdemesnek bemutatni (Sopp 1974). E szerint az 5—10 éves kor közötti növedék 16,2 m

3, a 10—15 év közöttié 21,6 m

3, a 20—25 év közöttié 20,3 m

3, a 25—30 év közöttié 18,4 m

3. Az adatokból kirajzolódik az az irányzat, hogy az erdőtelepítést követő első évtizedben viszonylag alacsony a vízigény, majd a fiataloskori záródás és a magassági növekedés hirtelen elindulása idején növekszik, majd kb. 20 éves kortól kezdődően már csökkenő. Az adatokkal azt is igazolni kívánom, hogy a Komlósi-telepi mérésekből levezetett következtetés, vagyis az, hogy a talajvízszint ott észlelt süllyedéséhez a megnövekedett erdő nagyobb vízfogyasztása is hozzájárult, nem fogadható el helyesnek, a kép sokkal árnyaltabb, hogysem erre messzemenő és a területhasznosítást alapjaiban befolyásoló következtetést alapozhassunk. Érdemes megvizsgálni a legnagyobb talajvízszint-süllyedést jelző egyik területen. Kiskunhalas környékén, fekvő erdők korábbi állapotához viszonyított változását. Ván