Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

3. füzet - Gauzer Balázs: A hóolvadás folyamatának modellezése

290 Szodfridt István Lászlótól kapott adatok alapján Kiskunhalas közelében fekvő területeken a fafajok elfoglalta terület és az összes erdőn belüli arányukat az I. táblázatban adom meg. Az 1955. és az 1989. évi állapotok között az erdőterületek összegében mutatkozó különbség azt jelzi, hogy a korábban meglévő területhez kb. 220 km

2 üres parlagot is erdősítettek, ezek az erdők alakították a mai képet, a fenyvesek túlnyomórészt ezt a területet foglalták el. Az I. táblázat elemzése a következők megállapítására ad lehetőséget: — A területen a nagyobb vízigényü lombos fafajok mellett nagyobbrészt szárazságtűrő és talajvíz-fogyasztásban szerepet nem játszó fenyvesek foglaltak helyet. — A korábbi, nagy kiterjedésű parlagot erdővel, fatermesztéssel és az erdők egyéb jóléti szolgáltatásaival (talajvédelem, levegőtisztaság, mezőgazdasági területek terméseredményeinek fokozása stb.) hasznosították. A kis vízfogyasztású fenyvesek zöme ide került. — Az őshonos fafajok (fehér-szürkenyár, tölgy) területének megtartása felújítási nehézségek miatt egyre kevésbé lehetséges, mindez a természetestől eltérő fafajok (fenyők) alkalmazását kényszeríti ki, ez pedig a természetvédelem és a térség biológiai egyensúlya oldaláról megítélten kedvezőtlen változás. Az I. táblázatbeli adatok és a levonható következtetések most már az erdők és a talajvíz kapcsolatának megítéléséhez a következők megállapítására vezetnek: Az erdők eltérő fafajokból és korosztályokból összetettek, ezért a talajvízhez kötődő kapcsolatuk csak faji és korosztályi bontásban ítélhető meg helyesen, nem felel meg erre a célra az erdők összevont területű értékelése. — A talajvízsüllyedések mértéke és az erdők területi kiterjedése közötti kapcsolatra, mint következtetésekre alapot szolgáló módszerre nem szabad hagyatkoznunk. Ez csak az első megközelítésre lehet alkalmas. Valós helyzetfeltárásnak azt lehetne tekinteni, ha a talajvízszint-süllyedések mértékét ábrázoló térképeket más természeti körülményekkel is összevetették volna. Ezek közül néhány, a teljesség igénye nélkül: — A tájon erősen megnőtt a szőlőültetvények területe. A szőlő vízigénye jelentős. Ezért területi elterjedését szintén mérlegre kellett volna tenni. — A térségben jelentősen emelkedett a kommunális vízkivétel (ezt a hivatkozott dolgozat térképi ábrázolása is jól szemlélteti), ezzel is lehetne kapcsolatot keresni. Igaz, ez nem a talajvizeket csapolja meg, hanem a mélyebben fekvő rétegvizeket, ám éppen Kiskunhalas I. táblázat Kiskunhalasi erdőségek jellemzői A fafaj neve Az erdő területe A fafaj részaránya A fafaj neve 1955 1989 1955 1989 A fafaj neve km

2 % Kocsányos tölgy 1,75 4,82 1,0 1,3 Akác 93,80 54,03 57,5 14,1 Nyárak 47,10 62,05 28,9 16,2 Egyéb lombos 8,38 1,09 5,1 0,3 Fenyők 12,24 260,17 7,5 68,1 Összesen 163,28 382,16 100,0 100,0