Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

3. füzet - Gáspár Zoltán: Az aszály elhárítási lehetőségei

Az aszály elhárítási lehetőségei 263 Ennek az a magyarázata, hogyha egy növényegyedre (pl. kukorica) nagyobb tenyészterület jut, akkor gyökérzetének elvileg nagyobb talajtömb áll rendelkezésére vízigényének kielégítéséhez. Ez az elv minden növénykultúrára érvényes. A tőszám tervezésénél tehát tanúsítsunk mértékletességet, amellett pedig törekedjünk a minél egyenletesebb tőszámeloszlásra. Az egyes fajtákra ajánlott tőszám alsó határát (vagy kissé az alattit) biztosítsuk egyenletes eloszlásban. A növényápolás kiemelt fontosságot kap az aszály elleni küzdelemben. Fontos ugyanis, hogy az ép levélzetű, kór- és károkozóktól mentes növényállomány hatékonyan használhassa fel a korlátozottan rendelkezésre álló vizet. Az ép és egészséges levélfelület biztosításával azonos fontosságú a gyommentesség megvalósítása. A gyomok a harmonikus tápanyag-szolgáltatás megbontásával okoznak kárt, ugyanis a gyom a kultúrnövénytől eltérő arányban és agresszíven használja fel a tápanyagot. Még nagyobb kárt okoz a víz egy részének felhasználásával. Gyomos táblán mindig előbb jelentkezik a vízhiány, mint a gyommentesen. 2.1.2. A meliorációs beavatkozások alapvetően abban különböznek az agrotechnikaitól, hogy jelentősebb mérvű, több évre ható változtatásokat tűznek ki célul. Ennek megfelelően ezek költsége is nagyobb. Fizikai talajjavítás. Vízforgalmi vizsgálataink ráirányították a figyelmet a talaj vízgazdálkodási tulajdonságainak jelentős, aszályt súlyosbító vagy enyhítő szerepére. Minden olyan talajjavítási eljárás aszályt enyhítőnek tekinthető, amely növeli a termőréteg vastagságát, növeli a talaj kapilláris hézagterét, növeli a talaj DV-tartó képességét. A célok elérésének eljárásai lehetnek: az eketalp réteg megszüntetése, szervesanyag-tartalom növelése, mélylazítás végzése. Kémiai talajjavítás. A káros talajsavanyúság csökkentése, az agyagtartalom mérséklése vagy növelése a középkötöttség irányába, egyaránt javítja a talaj vízgazdálkodási tulajdonságait. Talajvízszint szabályozása. A túl magas talajvíz ideális mélységben történő stabilizálása jelentősen növeli a növényállományok által hasznosítható vízmennyiséget. A túl magas talajvíz ugyanis sekély gyökerezésre készteti a növényeket. A mélyebb talajréteg ez esetben a növény számára nem hasznosítható még rendszerint akkor sem, ha a talajvízszint süllyed, mert a redox viszonyok kedvezőtlenek, a pórusvolumen kicsi, a talaj tömődött. Drénezéssel történő talajvízszint-süllyesztés, -stabilizálás esetén ezek a tulajdonságok javíthatók. Felszíni vízrendezés. Azért lényeges, mert egyrészt gátolja az ideiglenes felszíni vízborítás kialakulását, másrészt segíti a lehulló csapadék helyben tartását. A kora tavaszi időszakban jelentkező víztöbblet ugyanis nem a növényállomány igényéhez mérten nevezhető többletnek, hanem csak a talaj pillanatnyi vízbefogadó képességéhez viszonyítva. 2.2. A közvetlen védekezés Az aszály elleni védekezés kétségtelenül leghatékonyabb módja az öntözés. Ez a módszer azonban az aszály sújtotta területek nagyságához viszonyítva térben erősen