Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

3. füzet - Gáspár Zoltán: Az aszály elhárítási lehetőségei

262 Gáspár Zoltán 2. Az aszály elleni védekezés módjai 2.1. A közvetett védekezés Az aszály elleni közvetett védekezésbe beletartozik minden olyan módszer, eljárás, amely mesterségesen nem juttat vizet a növénytermesztési térbe, hanem közvetett és közvetlen módszerekkel — növeli a növénytermesztési tér természetes vízkészletét, — növeli a rendelkezésre álló vízkészlet hasznosulását, — csökkenti a növényállományok vízigényét, — csökkenti a veszteségeket. A közvetett védekezés módszerei agrotechnikai és meliorációs beavatkozásokra bonthatók. 2.1.1. Az agrotechnikai beavatkozások olyan célszerű irányba fejlesztett tudatos módosításokat jelentenek, amelyek csak egy-egy tenyészidőre hatnak, nem járnak jelentős pluszköltség-igénnyel, hanem inkább csak technológiai fegyelem-betartással. A nedvességmegőrző talajmüvelés elősegíti a téli és tenyészidei csapadékok helyben tartását, beszivárgását a talajba. Ez az őszi mélyszántás szerepét húzza alá, tenyészidőben pedig a forgatásos mély, vagy középmély müvelés mellőzését. Fontos továbbá, hogy a nyári félévben végzett valamennyi talajművelet után egy 2-4 cm-es porhanyós talajréteg maradjon vissza. Ezeknek az elveknek az érvényesülése esetén a téli csapadék megőrizhető, valamint a nyári félévben — különösen a növényborítás nélküli időszakban — az evaporációs veszteséghányad csökkenthető. Célszerű vetésszerkezet. Az aszálykár enyhítése céljából olyan növények termesztése indokolt, melyek a mérsékelt aszályhelyzet következményeit (AHP = 0,5—0,8) még kielégítő terméseredménnyel vészelik át és képesek a csapadékos éveket magasabb termésátlagokkal meghálálni. Vizsgálataink alapján erre alkalmas kultúrák az őszi gabona, napraforgó, zöldborsó, hibridkukorica, szemes kukorica, lucerna, az aszálykivédő agrotechnikai eljárások betartása esetén. A nem évelő takarmányoknál a silókukoricával szemben az őszi takarmánykeverékek kaphatnának nagyobb szerepet. Célszerű fajtaválasztás. A széles választékú fajoknál külön figyelmet fordítanak a nemesítők az aszálytürési tulajdonságok fokozására, stabilizálására. Ezeket kell választani. Van azonban arra is lehetőség (pl. kukorica, borsó), hogy a tenyészidőtartam szerint pl. rövidebb tenyészidejű fajtával kerüljük el, vagy rövidítsük le a pusztítóan korlátozó (AHP <0,3) időszakok bekövetkezését. Harmonikus tápanyagellátás. Jelentős szerepet kap az aszály mérséklésében. Ez teszi ugyanis lehetővé az erőteljes növényi fejlődésen keresztül az aszálynak jobban ellenálló növényi szövet felépülését és az erőteljesebb gyökérfejlődést. Óvakodjunk az N-túlsúly előidézésétől, mely egyértelműen szövetlazulást és az aszályérzékenység fokozódását eredményezi. Célszerű a talajvizsgálaton alapuló trágyázásról áttérni a növényvizsgálatokon alapuló növény táplálásra. Jó hatás várható a folyékony növényi tápanyagok gyökérés levélzónába történő adagolásától, valamint az ezekkel egyidejűleg kiadható mikroelemektől és hozamfokozó készítményektől is. Célszerű tőszámmegválasztás. Régi gyakorlati tapasztalata mezőgazdasági termesztésünknek az aszályos vidékeken alkalmazott ritkább növényállomány.