Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

1. füzet - Rostás J.-Bulla M.: Komplex környezetértékelési eljárások kidolgozásának megalapozása

Komplex környezetértékelési eljárások kidolgozásának megalapozása 25 1.2. A környezetminőséget jellemző mérőszámmal szemben támasztott követelmények A környezetminőség jellemzésére valamely olyan M mérőszám kialakítása lehet célszerű, amely a környezet állapotjellemzőinek adott értékeihez - az állapottér egy pontjához - egy adott véges skálán értelmezett értéket rendel. A hozzárendelés figyelembe kell, hogy vegye a különböző állapotjellemzők - az ember egészségében vagy a társadalom vagyonában okozott károk - eltérő jelentőségét. Az állapotjellemzőknek létezik - az ember és/vagy társadalmi vagyon - szempontjából egy q °(i = 1,2,...,«) optimális és egy q^ (i — 1,2,...,«) megengedhető (legnagyobb) értéke, amely fölötti (vagy alatti) szint már nem megengedhető. Azaz az M mérőszámra előírjuk, hogy f M, ha V

9

i e [min (q°, tf), max (qf, qf)] { [0, ha 3q

t £ [min (

9j>, qf), max <??)] feltételt elégítse ki, ahol V - az univerzális kvantor (jelentése: minden), 3 - az egzisztenciális kvantor (jelentése: van olyan). Az M mérőszámot az állapotjellemzők valamennyi értékvariációjához oly módon kell hozzárendelni, hogy az a következő követelményeket teljesítse: Ha egy környezetállapot - minden állapotjellemző értékben jobbnak bizonyul egy másik környezetállapotnál, akkor nagyobb; - minden állapotjellemző értékben azonos egy másik környezetállapottal, akkor azonos; - minden állapotjellemző értékben rosszabbnak bizonyul a másik környezetállapotnál, akkor kisebb; - egy kivételével minden állapotjellemző értékben megegyezik és egyben jobbnak (rosszabbnak) bizonyul a másik környezetállapotnál, akkor nagyobb (kisebb) mérőszámot kapjon (Pareto-elv). Az egyéb esetekben minden előfordulhat. Az e követelményeket kielégítő M mérőszám matematikailag úgy nyerhető, mint a <7; (/ = 1,2,...,«) állapotjellemzők = n ii (2) i=i n dimenziós Descartes-szorzatával képzett n dimenziós euklideszi tér egy korlátos A C R" (3) részhalmazának az R

x egydimenziós tér korlátos B C /?' (4) részhalmazára történő <p: A-> B (5) leképezése. 1.3. A leképezés megválasztása Az M mérőszám értelmezéséhez keresni kell a követelményeket kielégítő <p leképe-