Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

3. füzet - Tarnóy András: A vízkészlet-gazdálkodás időszerű feladatai

230 Tarnóy András A vízrajzi hálózatokban végzett méréseket ki kell egészíteni az időszakos, de rendszeres expedíciószerü mérésekkel, melyek a hálózatokon kívüli objektumokra, illetve jelenségekre kell kiterjedjenek (háztartási talajvizkutak, termálkutak, források, vízrajzilag rendszeresen nem észlelt vízgyűjtők stb.). 4. Regionális feladatok A Dunántúli-középhegység területén a legfontosabb feladat a bányászati vízemelésekkel hosszú idő alatt jelentősen megváltozott vízháztartási helyzet visszaállítása. Ez nagyobbrészt a bányászati vízemelések (soron levő) visszaszorítását jelenti, továbbá azt, hogy minden további beavatkozást csak igen szigorú feltételekkel szabad megengedni. Szükség van a karsztvíztömeg vízminőségi állapotának felmérésére, majd rendszeres, regionális figyelemmel kisérésére is. A Hévízi-tó érdekében fokozottan ellenőrizni kell a környékbeli vízhasználatokat. Folyamatosan gondoskodni kell a tatai Nagy-tó vízpótlásának fenntartásáról, és meg kell szüntetni a szennyezőanyag-terhelést. El kell érni, hogy a főváros térségében is a termálvizeket olyan ésszerű módon vegyék igénybe, ami biztosítja azok hosszú távú hasznosíthatóságát a gyógy-idegenforgalomban. A Duna—Tisza közén a rendszeres észlelések a talajvízszint olyan, tendenciaszerű süllyedését mutatják, hogy lehetőleg rövid időn belül meg kell találni a további süllyedés megakadályozásának eszközeit. A jelenség oka lehet a többéves csapadékszegénység, az erdősítés, az esetlegesen túlzott felszín alóli vízkivétel. A tendenciának közvetlen kárai egyelőre nem mutathatók ki, a folyamat folytatódása esetén károsodás érheti a mezőgazdaságot. Az első, előzetes megállapítások a közeljövőben várhatók. Vízszolgáltató és vízelvezető rendszereinket felül kell vizsgálni, hogy azok tudatos és takarékos üzemeltetésével egyaránt kiszolgálhatok legyenek a velük szemben támasztott humán és gazdasági természetű igények, továbbá az ökológiai kívánalmak is. A kiskörei vízlépcső és térségének fejlesztésére jelenleg kiterjedt vizsgálatok folynak. Azok eredményétől függően kell majd a további alakítás felől dönteni úgy, hogy az ellentmondó érdekeket az optimumon lehessen kielégíteni. 5. Összefoglalás A vízgazdálkodás — ezen belül a vízkészlet-gazdálkodás — igen gyakran torkollik a különböző erőforrások együttes és optimumon történő hasznosíthatóságának (bányászat és vízemelés, mezőgazdaság és a felszín alatti vizek elszennyezése, folyószabályozás a vízi közlekedés érdekében és a parti szűrésű vizek károsodása stb.) problémakörébe. A környezetnek mint a nemzeti vagyon részének igénybevételéből származó haszon utáni, járadékelv-alapú díjrendszer (környezethasználati díj) illeszkedő elemeként a vízkészlet-használati díj korszerűsítése olyan folyamatban levő, műszakilag előkészített gazdasági szabályozás, melynek mielőbbi bevezetése szükséges. Gyakori, hogy az együttes földterület-hasznosítás nehézségei mutatkoznak meg (a hasznosítás korlátozása védőterületeken). Jelentősek az érdekellentétek olyankor is, amikor a tevékenységében korlátozott kártalanítást igényel a méltányos mértéken felül, eközben korábbi szennyezőtevékenységével a víz hasznosíthatóságát korlátozza. Ezeknek a problémáknak a — jogállamiságnak megfelelő jogi-igazgatási keretek között alkalmazható — kezelésmódját még ki kell alakítani, mert a jelenlegi eszközök elégtelenek a megalapozott megoldáshoz.