Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

3. füzet - Tarnóy András: A vízkészlet-gazdálkodás időszerű feladatai

A vízkészlet-gazdálkodás időszerű feladatai 225 mezőgazdaságban, a kisebb gazdaságok kialakulásához kapcsolódva a víz iránti igények változása stb.); legalább a humán-, illetve gazdasági érdekű vízigényekkel egyenértékűen kell beépíteni a vízkészlet-gazdálkodás módszertanába és döntési folyamatába a környezetvédelmi (ökológiai) vízigények kielégíthetőségét; a vízkészlet-gazdálkodás sokkal inkább a területen, az érdekeltek megegyezésén kell hogy nyugodjon, semmint a megszokott államigazgatási rend közvetlen megnyilvánulásain; lehetséges, hogy a vízgazdálkodás rendjét egy-egy térségben ezek a területi megállapodások határozzák majd meg az országosan jellemző előnyben részesítés mellett, illetve helyett; ez várhatóan azt hozza magával, hogy a vízkészlet-gazdálkodás értékelő, döntési, illetve javaslattételi tevékenységének sok esetben az olyan térségek szerint kell majd folynia, ahol a vizekkel kapcsolatos érdekek együtt mozgása vagy éppen ütközése várható, vagyis ahol ki kell alakítani a területi megegyezést a vízgazdálkodás rendjéről az ott uralkodó készletviszonyok és az érdekek figyelembevételével: — várható a vízkészlet-gazdálkodás iránti társadalmi érdeklődés fokozódása, mert a vízkészletek alakulása, esetenkénti szűkössége, vagy minősége már most is fékezőleg hat egyes régiókban (Dunántúli-középhegység; a rétegvizek nyomáscsökkenése az Alföldön; a talajvizek vízszintsüllyedése a Duna—Tisza közén; a termálvizek nyomáscsökkenése; egyes ivóvízbázisok elszennyeződése, jelentős hányaduk veszélyeztetettsége stb.); — a környező országokban is zajló gazdasági és társadalmi változások következtében az eddigiektől eltérő mélységű, rendszerességü és feladatkörű kétoldalú vízgazdálkodási együttműködések kialakítása lesz lehetséges és szükséges; ezzel párhuzamosan az új típusú regionális együttműködések kialakulása és a régebbiek továbbfejlesztése várható, és várható az is, hogy — hazánk sajátos földrajzi és földtani adottságai következtében - felértékelődik a nemzetközi együttműködés a vízkészlet-gazdálkodásban. 1. A vízkészlet-gazdálkodás döntési folyamatának fejlesztése 1.1. Felszíni vizek A magyarországi helyzetet az jellemzi, hogy felszíni vízkészleteink mintegy 95%-a külföldről származik, hogy e készlet 3/4-e a Duna, a Tisza és a Dráva medrében található, és csak 1/4-e jut, a mintegy 300 kisebb, de készletgazdálkodási szempontból jelentős vízfolyásra. Az ország összes vízigényének mintegy 80%-a, míg a nem ivóvíz minőségű igények 90%-a biztosított a felszíni készletekből. A vízkészletek lekötöttsége a nagy folyóknál 20% alatti, a kisebb vízfolyások esetében átlagban eléri a 80%-ot, a vízkészletgazdálkodási gyakorlat mai számítási rendje szerint. Az elmúlt évtizedekben már jelentkező és a hosszabb időtávra előre jelzett növekvő vízigények kielégítését 300 darab, 100 ezer m

3-nél nagyobb tározó segíti. A felszíni vízhasználatokból az ipar 17%-ot tesz ki, a mezőgazdaság részesedése 81%. Az ipari vízkivétel a jelzett hányad hatszorosa a nagyarányú, de többségében visszavezetett hűtővízszükséglet miatt. Az igény jelentős változása nélkül nem kell számolni számottevő vízhiány bekövetkezésével. Kedvezőtlenül alakíthatja azonban a felszíni vízkészleteket az esetleges hosszú idejű klímaváltozás, és jelentősebb módosulásokra vezethet az igény összetételének (ipar, mezőgazdaság) esetleges alakulása. Ez többek között akkor következhet be, ha pl. kétséget kizáróan bebizonyosodik egyes régiók felszín alatti vízkészleteinek túlterheltsége (pl. az alföldi rétegvizek nyomáscsökkenésé-