Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

3. füzet - Tarnóy András: A vízkészlet-gazdálkodás időszerű feladatai

Vízügyi Közlemények, LXXII. évfolyam 1990. évi 3. füzet A VÍZKÉSZLET-GAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI TARNÓY ANDRÁS Általánosan használt megfogalmazás szerint a vízkészlet-gazdálkodás azoknak a tevékenységeknek az összessége, amelyek célja a természetben előforduló vízkészletek és a társadalmi szükségletek összehangolása és ezzel az egyensúly biztosítása a vízkészletek és a vízigények között. A vízkészlet-gazdálkodás egyik legfontosabb vonása, hogy döntéseket hoz, illetve döntéseket készít elő a vízkészletek hasznosíthatósága felől, tekintetbe véve azok mennyiségi és minőségi jellemzőit, ezek térbeli és időbeli változékonyságát, továbbá a jelenlegi és a jövőben várható vízigényeket. A társadalomnak a vízzel szemben támasztott igényei között egyre nagyobb szerephez jutnak az ökológiai szempontok, és várható, hogy az ökológiai igények kielégítése a vízkészlet-gazdálkodás egyik legfontosabb feladatává válik. A vízkészlet-gazdálkodás alapfeladatainak ellátása érdekében nagymértékben támaszkodnia kell a vízrajzi (hidrológiai) tevékenység eredményeire, elsősorban ismerni kell a vízkészletek mennyiségi és minőségi állapotát, a vízhasználatok mértékét, és ezek jövőbeni alakulása felől előrejelzésekkel is rendelkezni kell. Ugyanígy ismernie kell a vízigények várható jövőbeni alakulását is, ide értve a vízkészletek minősége iránt támasztott igényeket is. A vízkészlet-gazdálkodás továbbfejlesztését négy irányban látszik helyesnek végrehajtani: — a vízkészlet-gazdálkodás módszertana és döntési folyamata; — az ivóvízkészletek biztonsága; — a vízrajzi (hidrológiai) tevékenység; — egyes regionális problémák megoldása. A vízkészlet-gazdálkodás továbbfejlesztésénél célszerű tekintetbe venni, hogy — a jogállamiság kialakulásának következményeként a vízkészletekkel foglalkozó szerveknek az eddiginél fokozottabb mértékben kell elszámolni a vízkészletek mindenkori (mennyiségi és minőségi) állapotával; — a vízkészlet-gazdálkodási döntéseket fokozott és többirányú ellenőrzöttség közepette kell meghozni (önkormányzatok, közigazgatási bíróság, a nyilvánosság általában); — a piacgazdaság kialakulásával a vízhasználatoknak az eddigieknél is határozottabb érdekeik fűződnek majd vízigényük (mennyiségi és minőségi szempontú) kielégítéséhez; — az ágazatok közötti és ágazatokon belüli várható szerkezetátalakulások következtében akár jelentősebb szerkezetváltozások is feltételezhetők mind a készlet-igénybevétel módjában és mértékében, mind a vízpótló és vízszolgáltató (települési, regionális) művek használatában, illetve kihasználásában (pl. egy-egy nagyobb helyet több kisebb, esetleg eltérő minőségi igényű vízhasználat megjelenése, ezek gyakoribb módosulása; a A kézirat érkezett: 1990. IV. 19. Az MHT 1990. április 18-án elhangzott előadás anyaga, mely kis változtatással azonos a KVM Vízgazdálkodási főosztálya Vízkészlet-gazdálkodási osztályán 1990. VI. hóban készített miniszteri értekezleti előterjesztéssel. Tarnóy András oki. mérnök, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (KVM) Vízgazdálkodási főosztály vezetője.