Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)
2. füzet - Somlyódy L.-Hock B.-Gorzó Gy.: Felszíni vizek minőségének értékelése: Javaslat a korszerűsítésre
Felszíni vizek minőségének értékelése: javaslat a korszerűsítésre 135 A mintavételi gyakoriság felső határát az a tény szabja meg, hogy a trendelemzésbe az idősornak csak olyan, egymást követő ritkított elemei vonhatók be, amelyek már nem autokorreláltak (Somlyódy et al. 1986). Az ország felszíni vizeinek vízminőségi viszonyait reálisan tükröző, vezetői szintű informálást célzó vízminőségi térkép megítélésünk szerint csak fent javasolt módosítások végrehajtása után készíthető. A jelenlegi térképek (OVH 1986) a mértékadónál kedvezőbb viszonyokat tüntetnek fel. A havi vízminőségi állapotot bemutató térképek (KVM 1989) megítélésünk szerint nem megfelelőek, mert 2-4 minta értékelése alapján a szabványnak megfelelő, statisztikai értékelés nem végezhető el, így a tartóssági viszonyokon alapuló térkép nem készíthető. Az eltérő módszerrel készülő havi és éves térképek nem hozhatók szinkronba: közlésük éppen vezetői szinten félretájékoztat. A vízminőségi törzshálózattal és a mintavételi gyakorisággal kapcsolatban az MI-10-172/2-84 műszaki irányelv 26, illetve 52 db/év mintavételi gyakoriságot ír elő a vízügyi és 6, illetve 12 db/év mintavételi gyakoriságot egészségügyi vizsgálatok céljára. Annak megítélésére, hogy elégséges-e ez az éves mintaszám (Wajandt 1988), azt kell megnéznünk, hogy mire kívánjuk használni ezeket az adatokat. Fő használási területek a minősítés, a vízminőség változásának észlelése és például évi átlagértékek becslése (utóbbi vonatkozhat töménységre és anyagáramra egyaránt). Mindegyik tevékenység elemi statisztikai értékeléssel történik. Könnyen belátható, hogy az egészségügyi hálózat által mért adatokból legfeljebb éves legkisebb, legnagyobb, átlag és (12 minta/év mellett esetleg) szórás határozható meg, de nem alkalmas sem az MSZ-10-172/1-83 szerinti minősítésre, sem trendszámításra. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy az évi 26 vizsgálat alapján számított tartóssági görbék már 80%-os tartósságnál is egyes komponenseknél számottevő eltérést mutattak aszerint, hogy egy 52 minta/év-es gyakoriságú idősorból a páros, vagy a páratlan sorszámú 26-26 mintát választottuk-e ki. így a 26 minta/év gyakoriságú idősorból tartóssági értékek meghatározása és ennek alapján történő minősítés vitatható. Fentiek szemléltetésére egy példát közlünk (XII. táblázat) a Sajó-Miskolc szelvény 1974. évi adatai alapján (WHO-O VH 1976). Az értékelt két komponens az összes oldott anyag és az ammónium-ion. XII. táblázat Elemi statisztikai paraméterek ugyanazon halmaz részhalmazaiból Komponens Paraméterek Mértékegység 104 minta/év adathalmazból Komponens Paraméterek Mértékegység 104 52—52 26—26 Komponens Paraméterek Mértékegység minta/év kiválasztása esetén Összes oldott anyag Min. Max. Átlag Relatív szórás Átlag + szórás g m~ 3 g m~ 3 g m~ 3 % g m~ 3 176 665 427 24,3 531 176 192 665 635 425 423 24,7 23,8 530 524 176 250 192 214 576 665 582 635 423 427 433 414 25,1 24,7 21,7 24,0 529 532 527 513 NH 4 + Min. Max. Átlag Relatív szórás Átlag + szórás g m" 3 g m" 3 g m~ 3 % g m~ 3 0,4 20,0 4,7 78,2 8,4 1,0 0,4 20,0 14,0 4,6 4,6 84,8 73,4 8,5 7,9 1.0 1,1 0,4 0,9 13,0 20,0 12,0 14,0 4.1 5,1 4,4 4,7 61,7 96,3 71,2 76,6 6,7 10,1 7,6 8,2