Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Baranyi Sándor: A Balaton szabályozása és a környezeti hatás

A Balaton szabályozása és a környezeti hatás 63 iszapot, a Keszthelyi-medencéből pedig néhány millió m

3 iszapot távolítottak el. A kotrásokkal a kotort terület nagysága meghaladja a 4 km

2-t és a kikotort anyag térfogata a 10 millió m

3-t. A sekély kotrások hatása: - nagyobb lett a vízmélység, javultak az áramlási viszonyok; - nőtt a hullámzás, javult a víz oxigén felvevőképessége és minősége; - megszűntek az összefüggő áthatolhatatlan hínárosok, csökkent a hínár megtelepedésének lehetősége; - a szervesanyagban gazdag iszapréteg, valamint pusztuló nádasok gyökereinek kotrásával csökkent a tórész belső tápanyagterhelése; - a kikotort iszap parti deponálásával a feltöltött, korábbi ingoványos, nádas terület hasznosíthatóvá vált. Mélykotrásokat, iszapcsapdákat a Keszthelyi-medence északi partja közelében létesítettek, a Keszthely város irányába vándorló iszap megfogása céljából. Néhány millió m

3 mederanyag kotrásával több árkot mélyítettek a mederbe. A mélykotrások, iszapcsapdák hatása : - az iszapcsapdákban a mederfenéken vándorló iszap leülepedett és némileg csökkent a Keszthely térségébe vándorló iszap mennyisége; - a kikotort iszap parti deponálásával feltöltött ingoványos, nádas területek hasznosíthatóvá váltak. Az iszapcsapdákban anaerob folyamatok nem alakultak ki, az árkok a tó vízminőségét hátrányosan nem befolyásolták. A lokális, sekély kotrások beváltak és továbbfolytatásra javasolható, bár nagyobb méretű folytatásának korlátot szab a kikotort anyag elhelyezésének szűkös lehetősége. Újabb iszapcsapdák létesítése hatásuk időszakossága. a deponálási lehetőségek hiánya és a magas költségek miatt nem javasolható. Megemlítendő még, hogy a tavi iszappal feltöltött parti területek rekultiválása nagyon költséges és drágítja a hasznosítást. 3. A vízminőség-védelem, -szabályozás és környezeti hatása A vízminőség-védelem és a vízminőség-szabályozás szorosan kapcsolódik (Mohos 1980). A vízminőség-védelemben, illetve a vízminőség-szabályozásban a műszaki megoldások mellett nagyobb hangsúlyt kap a jogi szabályozás, mint a vízgazdálkodás egyéb területein. A jogi rendelkezések alapozzák meg a műszaki védelmet ( VITUKI 1981). Magyarországon az első vízi, környezetvédelmi jogszabály az 1885. évi XXIII. törvénycikk 24. §-a volt, amely megtiltotta a felszíni vizek ártalmas anyagokkal történő szennyezését. Minden vízimunkát, vízhasználatot ettől kezdve csak vízjogi engedéllyel volt szabad gyakorolni. A 2/1952. (1.8.) Mt. számú rendelet az engedélyezésnél a szennyvizekre tisztítási kötelezettséget írt elő. Ennek szigorításáról rendelkezett az 1/1961 (I. 22) korm. számú rendelet „A vizek tisztításának biztosításáról". Elkezdődött a szennyvíztisztítók kötelező létesítése és a meglevők korszerűsítése. A Balaton vízminőség-védelmével, -szabályozásával foglalkozó első, átfogó jogszabály az 1023/1963. (IX. 21.) korm. számú határozat Balaton-környék regionális tervének jóváhagyásáról (BRT) - volt.