Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

4. füzet - Mika János: A globális felmelegedés és magyarországi sajátosságai

550 Mika János A globális klímaváltozások becslésére szolgáló modellek hibaforrása lehet a nem tökéletes fizikai felépítés és korlátozott térbeli felbontás. Emiatt egy-egy kisebb térség viszonylatában a különböző modellek eltérő helyi válaszokat is generálhatnak. A kontinentális léptékű, illetve az övezetes sajátosságok tekintetében a modellek válaszai ugyanakkor valószínűleg elfogadhatók. A tökéletes analógia és megfelelő adatpontosság általában egyik módszerrel sem biztosítható, így a gyakorlati következtetések levonásához szükséges tudományos bizonyosság csak több módszer együttes alkalmazásával érhető el. 3. A várható globális felmelegedés Az éghajlat előrejelzésekor a fő bizonytalansági tényezők az üvegházgázok kibocsátásának üteme és a tényleges éghajlati rendszer válasza az időben változó külső kényszerekre. Az ilyen előrejelzések legtöbbször széles bizonytalansági sávot adnak eredményül - például a Föld átlaghőmérsékletére. Ezért az egyetlen, igen bizonytalan előrejelzés helyett általában különböző lehetséges változatokat, ún. szcenáriókat fogalmaznak meg, legtöbbször egy legnagyobb, egy legkisebb és egy, valamilyen elv szerinti köztes változat formájában. Az 1987-ben rendezett WMO-UNEP szakértői értekezlet ( WMO 1987) 0,8 °C/évtized, 0,3 °C/évtized illetve 0,06 "C/évtized globális melegedést jelzett előre. A résztvevők szerint 90% annak a valószínűsége, hogy a tényleges melegedés a két szélső érték között alakul, s 50% annak, hogy a középső változat alatt marad. Az előrejelzett melegedési értékekhez kiszámították a tengerszint várható alakulását is. Eszerint a magas felmelegedési ütemhez 0,24 m/évtized (ötven év múlva 1.20 m), a középsőhöz 0,055 m/évtized tengerszint-emeljcedés tartozik, míg az alacsony változat -0,01 m/évtized változással tulajdonképpen tengerszint-süllyedéssel járna, a kontinentális jégpajzsnak a növekvő hócsapadék miatti gyarapodása következtében. A tengerszint-emelkedésnek főleg a part menti térségekben lehetnek súlyos következményei. Kiválthatja a partok és védművek erózióját, megzavarhatja a kikötők működését, változásokat kényszeríthet ki a földhasználatban, veszteségeket okozhat nagy területek elmocsarasodásával, növelheti az áradások gyakoriságát és mértékét, károsíthatja az ivóvíz- és szennyvízcsatorna-rendszereket. A globális felmelegedés előrejelzett legnagyobb és közepes üteme szerinti melegedés esetén a nyári hónapokban fokozatosan visszahúzódna az északi félteke tengeri jégtakarója. Az Antarktisz nyugati jégpajzsának olvadása és leválása a tengerszint alatti talapzatról megkezdődhet, de az 5-7 méteres további szintemelkedéssel járó teljes elolvadáshoz még további évszázadok szükségesek (Bolin-Jäger-Döös 1985). A melegedés során módosul az általános légkörzés. Pár százalékkal csökken az egyenlítő-pólus léghőmérsékleti különbség, és ezzel dinamikai összefüggésben a mérsékeltövi cirkuláció intenzitása. Ugyanakkor erősödik az Egyenlítő és a térítőkörök közötti ún. Hadley-cella (más néven a passzát szélrendszer). Általában csökken az óceánok és a kontinensek feletti léghőmérsékleti eltérés és mindezzel összefüggésben a mérsékeltövi ciklonok erőssége. Kismértékben északabbra tolódik a termikus egyenlítő (vagyis a legmagasabb léghőmérsékletű zóna), mivel a déli félteke az Antarktisz jégtömbje és az óceánok túlnyomó aránya miatt lassabban reagál. Ez további járulék az északi félteke éghajlati öveinek a pólus felé húzódásához. A legnagyobb léghőmérséklet-emelkedés az északi félteke magas szélességeinek telén várható, ahol a melegedés többszörösen meghaladja a globális változás mértékét. A csa-