Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
4. füzet - Nováky Béla: A globális éghajlati változások társadalmi-környezeti vizsgálata
A globális éghajlati változások társadalmi-környezeti vizsgálata 537 hez tartozó vízgyűjtőjében az 1928-77 évek közötti 50 évben az évi lefolyásban csökkenés mutatható ki. Az időszak második felében az átlagos évi lefolyás mintegy 20%-kal volt kevesebb, mint az időszak első felében. Jóllehet ebben a változásban az emberi tevékenység hatásai is közrejátszhattak, az évi lefolyás csökkenése összhangba hozható a vízgyűjtő csapadékának csökkenésével is (Nováky 1986). Az évi középvízhozam csökkenését Lovász (1987) a Duna nagymarosi szelvényének 100 éves adatsorán is kimutatja, a lefolyás változását úgy tekinti, mint az éghajlatban bekövetkezett változások hidrológiai vetületét. Az éghajlati elemek rövid idejű ingadozásainak a lefolyásban, a vízjárásban játszott meghatározó szerepét illetően a szakemberek véleménye megegyezik. Különösen sok vizsgálat foglalkozott az árvízi lefolyás és a meteorológiai elemek kapcsolatával és számos esetben ezek az összefüggések képezik a rövid- és középtávú hidrológiai előrejelzések alapjait. Az előrejelzések fejlesztése érdekében kidolgozott éghajlati lefolyás összefüggések között statisztikus kapcsolatokat épp úgy találni, mint számítógéppel segített numerikus modelleket. Nincsenek azonban tapasztalatok abban a vonatkozásban, hogy ezek az összefüggések milyen módon és pontossággal hasznosíthatók az éghajlat hosszabb időléptékű változásaihoz kapcsolódó éghajlati hatásvizsgálatokban. Az éghajlat változásai jelentős következményekkel járhatnak a vízgazdálkodásunk hidrológiai adottságaiban. A viszonylag kismértékű éghajlati változások a lefolyásban felerősödhetnek; pl. az éghajlat melegebbé és szárazabbá válása esetén hazai vízfolyásainkon sem lehet kizárni a vízkészletek akár 10-20%-os csökkenését (Nováky 1985), tározóink által kiszolgáltatható vízmennyiség biztonsága pedig csökkenhet (Szilágyi 1989). A légköri C0 2-tartalom megkétszereződése esetén előrejelzett éghajlati változások néhány heurisztikusán várható, lehetséges hazai vízgazdálkodási következményeit az alábbiakban foglaljuk össze: - feltehetően növekedni fog az öntözés vízigénye, ugyanakkor csökkenni fog az ehhez rendelkezésre álló vízkészlet, s így mindinkább előtérbe kell helyezni a víztakarékos öntözési technológiákat, - nagyobb vízfolyásainkon csökkenhet az árvízveszély, viszont a gyakoribbá váló nagycsapadékok miatt kisebb vízfolyásainkon az árvízveszély növekedhet, egyúttal növekedhet az erózió veszélye is, az éghajlat szárazabbá válása feltehetően együtt jár az évi lefolyás változékonyságának növekedésével, ez azt jelenti, hogy meglevő tározóink kisebb időbeli biztonsággal tudják kielégíteni a vízigényeket, - csökkenhet a Balaton felszíni és csapadék eredetű vízutánpótlása a párolgás egyidejű növekedése mellett, a tó vízforgalma lelassul, a párolgás megnövekedése a tó szikesedéséhez vezethet, - a csapadékosság csökkenése - a múlt tapasztalataiból igazoltan - csökkenti a dunántúli karsztterületeinken a karsztvíz-utánpótlást, s tovább rontja a már ma is megbontott karsztvíz egyensúlyt, - a felmelegedés következtében csökkenő lefolyás csökkenteni fogja a termelhető vízenergiát.
