Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

4. füzet - Domokos Miklós: Az összesítő vízgazdálkodási mérleg mennyiségi oldalának elmélete

Az összesítő vízgazdálkodási mérleg mennyiségi oldalának elmélete 505 ésszerű, mert kifejezésre juttatná annak a vitathatatlan ténynek az elismerését, hogy a vízmérleg módszertani felépítésének számos önkényessége - köztük különösen a £,

k antropogén vízmérleg-elemek sztochasztikus összetevőinek elhanyagolása - miatt, továbbá a vízmérlegben felhasznált (észlelt és előrejelzett) adatok bizonytalanságai miatt a vízmérleg aktív és passzív tartománya nem választható el élesen egymástól, hanem létezik egy olyan bizonytalansági tartomány, amelyben sem a passzív vízmérleggel járó, egyensúly-helyreállítást célzó beavatkozások nem szükségesek, sem az aktív vízmérleg nyújtotta lehetőségek nem használhatók ki kellő biztonsággal. 6.5. A vízmérleg alkalmazásának gyakorlati feltételei Röviden összefoglaljuk - részben ismételve egyes korábbi megállapításokat - azokat a követelményeket, amelyeket a vízmérleg készítésekor és eredményének hasznosításakor mindig szem előtt kell tartani: - A vízmérleg mennyiségi oldala csak a - jelen tanulmányban nem tárgyalt és a gyakorlatban is csak ritkán alkalmazott (

О VF 1965) minőségi oldallal együtt alkothatja vízkészlet-gazdálkodási döntések alapját. - A vízmérleget nem elégséges egyetlen Tj tárgyidőszakra elkészíteni, hanem az év felosztásával kapott valamennyi tárgyidőszak vízmérlegére szükség van, s ezek közül a legkedvezőtlenebb tekintendő mértékadónak. A II. Vízgazdálkodási Kerettervben (OVF 1965) az év 12 hónapja közül még kettőre: augusztusra és szeptemberre készültek a vízmérlegek, mert előzetes mind a 12 hónapra kiterjedő - próbaszámításokkal valószínűsítették, hogy az ország bármely vízgazdálkodási egységén e két hónap valamelyikének a vízmérlege lesz a legkedvezőtlenebb. Ez a gyakorlat azután hamar ellaposodott: több, mint két évtizede szinte kizárólag augusztusi vízmérlegek készülnek (VITUKI 1963, VGI 1987). - A felszíni és a felszín alatti vízkészlet közötti fizikai kapcsolatok miatt, továbbá mert számos vízhasználat egyidejűleg mindkét vízkészletet fogyasztja, az eredmény reális értékelhetősége szempontjából sokszor nem célszerű a vízmérleg-vizsgálattal egy-egy felszíni vízgazdálkodási egységre szorítkozni, hanem azt az adott felszíni egység alatti földkéregdarabra is ki kell terjeszteni (VGI 1988). 7. A vízmérleg-alkalmazás fejlesztési irányai Tudatában kell lennünk annak, hogy a természeti és társadalmi folyamatok kölcsönhatás-rendszerének egy szeleteként megvalósuló, ill. előrejelzett vízkészlet-gazdálkodási folyamatok még oly gondos és részletes modellezése is csak - sokszor ismeretlen bizonytalanságokkal terhelt - közelítés lehet. Ennek oka: általában kisebb részben a valóságot szükségképpen önkényesen és többé vagy kevésbé durván egyszerűsítő modellezési technika, nagyobb részben viszont a modell működtetéséhez szükséges információk - esetünkben a vizsgálandó fejlesztési szinten (majd) rendelkezésre álló vízkészletekre és vízigényekre, különösen pedig az akkori közgazdasági feltételekre vonatkozó információk - igen nagy bizonytalansága, sőt sokszor részben teljes hiánya. A vízmérleg a vízkészlet-gazdálkodási folyamat lehető legegyszerűbb - sőt egyesek