Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
4. füzet - Domokos Miklós: Az összesítő vízgazdálkodási mérleg mennyiségi oldalának elmélete
Vízügyi Közlemények, LXXI. évfolyam 1989. évi 3. füzet AZ ÖSSZESÍTŐ VÍZGAZDÁLKODÁSI MÉRLEG MENNYISÉGI OLDALÁNAK ELMÉLETE DR. DOMOKOS MIKLÓS A vízkészlet-gazdálkodási döntés-előkészítés (helyzetfelmérés, tervezés) két alapvető munkaeszköze : a szimulációs rendszermodellezés és az összesítő vízgazdálkodási mérleg. E két munkaeszköz szoros kapcsolatban van egymással: a modellvizsgálatnak az alapelemei is mérlegek, a végeredménye is mérleg (Domokos 1975). Ez a tanulmány a két munkaeszköz közül a vízgazdálkodási mérleg tárgyalására szorítkozik. A vízgazdálkodási mérleg készítésének célja : annak eldöntése, hogy valamely térségben az emberi élet és tevékenység meghatározott fejlődési szintre („időhorizontra") előrejelzett vízigényei az ugyanazon szintre előirányzott létesítményekkel és intézkedésekkel céltudatosan módosított természetes vízkészletekből a megkívánt biztonsággal ki lesznek-e elégíthetők. Ha az utóbbi kérdésre nemleges választ kapunk (vagy más szóval: ha a vízgazdálkodási mérleg passzív), akkor az adott fejlődési szintre előirányzott vízigényeket és/vagy vízkészlet-módosító intézkedéseket addig kell változtatnunk, amíg a mérleg aktív nem lesz (Szeszlay 1976). A vízgazdálkodási mérleg két fő változata: az összesítő vízmérleg és a vízgazdálkodási hossz-szelvény (Domokos 1965). Magyarországon mindkét változat a vízkészletekkel való tervszerű gazdálkodás általánossá és folyamatossá válása, vagyis kb. 1960 óta készül tömegesen és rendszeresen. A vízmérleg a II. Vízgazdálkodási Kerettervnek (OVF 1965) és az 1962 óta napjainkig folyamatosan megjelenő Vízkészletgazdálkodási Évkönyveknek (VITUKI 1963, VGI 1987) egyaránt súlyponti, szintetizáló fejezete. A mérlegről és a vele kapcsolatos fogalmakról szükséges elvi tudnivalókat a legtömörebben, máig is érvényes módon, a Vízkészletgazdálkodási Értelmező Szótár foglalja össze (VITUKI 1968), elméleti és módszertani kérdéseit számos hazai tanulmány (pl. Csermák 1968, Domokos 1972, Domokos 1973) valamint egy nemzetközi kézikönyv (EG В 1976) is kifejti. Ebben a tanulmányban a hazánkban immár több, mint két évtizedes alkalmazási hagyományra visszatekintő összesítő vízgazdálkodási mérleg statikus (vagyis rögzített, „befagyasztott" fejlesztési szintet feltételező) változatának mennyiségi oldalára vonatkozó kikristályosodott elméleti és módszertani ismeretek tömör összefoglalását adjuk ( 1. ábra). A mérleg dinamikus változatára vonatkozó első elképzeléseket már ismertettük (Domokos 1987). A kézirat érkezett: 1989. III. 6. Dr. Domokos Miklós oki. mérnök, oki. alkalmazott matematikus, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Hidrológiai Intézetének tudományos főmunkatársa.
