Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

3. füzet - Drndarski, Milan: Az áramlási vonal, a vízsebesség és a vízszint mérése lézerrel

Az áramlási vonal, a vízsebesség és a vízszint mérése lézerrel 453 ni, pontosabban fogalmazva, nem lehet egyidejűleg hasonlóságot kialakítani a modell és a természet valamennyi tényezője között. A folyókkal kapcsolatos bizonyos jelenségek modellezésére pedig szinte nincs is lehetőség (pl. hordalék, jég stb.). A számítástechnika rohamos fejlődése, a számítógépek korszerűsödése - különösen az utóbbi tíz évben - óriási távlatokat nyitott a hidraulikai számítások előtt, terjedelem, pontosság és gyorsaság tekintetében egyaránt. A nagyteljesítményű számítógépekre készített programok - népszerű nevükön matematikai modellek - révén az egyes geometriai és hidraulikai paraméterek (nagyságértékek) a gyakorlatban a végtelenségig variálhatók különféle számításokkal, s ilyenképpen végső soron adva vannak a feltételek a hidrodinamikai folyamatok számítógépes szimulálásához, illetve matematikai modellezéséhez. Esetenként már olyan téves véleményekkel is találkoztunk, hogy az íróasztalnál, számítógép előtt ülve teljes mértékben utánozhatjuk a természet folyamatait, s ezért egyre kevésbé van szükség a terepi munkára, a természetes vízfolyásokon végzett közvetlen mérésekre. Megítélésünk szerint éppen a számítástechnika rohamos fejlődése követeli meg az eddigieknél sokkal több és jobb minőségű terepi mérést. Különbséget kell tennünk a számítógép számítási képességei és magának a számításnak a pontossága között. Ez utóbbi mindenekelőtt a természetben, a terepen végzett méréssel begyűjtött, úgynevezett bemenő adatoknak a minőségétől és pontosságától függ. Egyértelműen adódik mindebből a következtetés: az eredmények akkor a legmegfelelőbbek és legmegbízhatóbbak, ha a méréseket magán a vízfolyáson végezzük, szem előtt tartva a minél nagyobb fokú sűrűség, pontosság és változatosság elvét és így a modell a valóságot jól közelíti. E cél érdekében végeztünk kutatásokat a közvetlen folyami mérések eszközeinek és módszereinek a tökéletesítésére. Több évig tartó kutatás eredményeképpen egy új módszert sikerült kidolgozni tetszőleges irányba mozgó test távolságának közvetlen mérése elektro-optikai és lézeres távmérőkkel:

1 1. A módszer alapelve A vízfolyásba helyezett úszó egymásutáni helyzeteinek sorával egyidejűleg jelzi a mozgási pályát és az áramvonalat. Az áramvonal kijelölésének eddigi módszerei ezekre az elvekre épültek. Az úszó mozgását általában teodolittal vagy szondírtachigráffal, mérés útján határozzák meg. A két teodolittal azonos idejű iránymetszést geodéziában az előmetszés módszerének szokás nevezni. E módszer segítségével, vagyis az xy koordináták révén meghatározható az úszó helyzete a vízszintes síkban. Az egymás utáni pontoknak az összekötésével helyszínrajzon berajzolható az áramlási vonal, illetve az úszó mozgáspályájának vízszintes vetülete. A vízszintes síkbeli szögek mérése vizuális-optikai vagy hangjelek segítségével, illetve szabályos időközökben végzett mérésekkel történik. Az ilyen mérés azonban, legalább az egyik teodoliton, mindig kényszerből történik, vagyis nem a legalkalmasabb pillanatban. A jelzések továbbításához és vételéhez nagyobb számú résztvevőre van szükség, s az emberi tényező 1 „Az elektromágneses hullámok univerzális reflektora" találmány is be van jelentve a jugoszláv találmányi hivatalnak, valamint néhány más ország megfelelő hivatalának.