Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

3. füzet - Drndarski, Milan: Az áramlási vonal, a vízsebesség és a vízszint mérése lézerrel

Vízügyi Közlemények, LXXI. évfolyam 1989. évi 3. füzet AZ ÁRAMLÁSI VONAL, A VÍZSEBESSÉG ÉS A VÍZSZINT MÉRÉSE LÉZERREL MILAN DRNDARSKI I Az elektro-optikai és a lézer távmérők alkalmazásával biztosítani lehet a tér tetszőleges irányában mozgó test távolságának közvetlen mérését. Az elektromágneses hullámokat visszaverő berendezést (reflektort) úgy kell megtervezni, hogy az minden helyzetben a beesés irányával párhuzamosan verje vissza az elektromágneses hullámokat (elektro-optikai, lézersugarakat), vagyis azok a mérőműszerhez térjenek vissza. A vízszintes és függőleges koordináták egyidejű mérése mellett a testek térbeli helyzete, vagyis mozgási pályája (trajektoria), mint a pillanatnyi helyzetek sorozata meghatározható. Az egyidejű időméréssel megkaphatjuk a test rész-sebességeinek számításához szükséges elemeket a mozgási pálya mentén. A reflektor hajóra vagy úszóra szerelésével új mérési módszer valósult meg a sodorvonal meghatározására, a sebességmérésre és a vízszintmérésre. A módszer a hajózás területén is alkalmazható mozgó testek helyzetének meghatározására. A „JUGOREGISTRA" szakembereinek igen nagy érdekük, hogy az új hajók beüzemelése, próbaútja során a kötelező tesztelésnél megvizsgálják a módszer bevezethetőségét. Fontos, hogy az új hajó hajózási jellemzőit, manőverezőképességét, a pontos mozgási pályáját meghatározzák a próbaút során. Ezek segítségével kiszámíthatók a részsebességek, a mozgási pálya kinetikai jellemzői, aminek segítségével a hajó manőverező képességének, utazási jellemzőinek meghatározásához és összevont értékeléséhez sokkal több adat áll rendelkezésre. A lézer távmérő nagy pontossága, hatékonysága az adatok automatikus rögzítése, a számítások számítógépekkel történő elvégzése, a mérési eredmények automatikus grafikus megjelenítése együttesen alkotják a mérési módszer korszerűségét, A korszerű hidraulikai kutatás- és számításelméletben egyre nagyobb szerep jut a hidraulikai tényezők közvetlen, terepi mérésének. Az utóbbi időben ugyan rohamos fejlődésnek indultak a laboratóriumi kísérleti módszerek - különösen a modelltechnikán és a hasonlósági elméleten alapulók -, bizonyos hidrodinamikai folyamatok mérésének és átfogó modellezésének az eredményei még mindig nem kielégítőek. Különösen érvényes ez a természetes vízfolyásokra, a folyókra, mivel az ezekre jellemző bonyolult körülményeket mesterséges körülmények között nem lehet maradéktalanul előidézA kézirat érkezett: 1989. IV. 13. Milan Drndarski oki. építőmérnök (vízépítési szak), oki. geodéta mérnök, a Vajdasági Területi Vízgazdálkodási Tanács (Újvidék) elnökének helyettese. A tanulmányt M r. Junger Ferenc egyetemi tanár (Újvidék) fordította.