Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

3. füzet - Szilágyi F.-Szabó Sz.-Mándoki M.-Tóth L.: A műszaki beavatkozások hatása a Velencei-tó vízminőségére

A műszaki beavatkozások hatása a Velencei-tó vízminőségére 441 kálódik, a növényi tápanyagok nagy részét az úszóláp felveszi, a víz huminanyagokban gazdagodik. A láp alatti víz a tisztásokra érve gyorsan aerobbá válik, vas- és kénkiválás következik be (Gorzó 1986). Ezeknek a változásoknak a nyomán alakul ki a tó nyugati részére jellemző vízminőség. Főként az úszóláp tápanyagfelvevő képessége védte meg a nyugati területeket a planktonikus eutrofizálódástól. A keleti tórészekbe ömlő VerebPázmándi-vízfolyás tápanyagterhelése révén különösen a „Fürdető" nevezetű tőrész, de a környező tisztások is planktonikusan eutrofizálódtak (Tóth 1980). A rossz lefolyási viszonyok miatt a tó vizének vezetőképessége, és ion-töménysége nagyobb a befolyó vizeknél. A vezetőképesség 1990-2420- 10

2 |iS m"

1 közötti, az ion-töménység 1850-2270 gm~

3-es értéktartományban mozog. Fő kationjai a Na + (330-340 g m

3) és a Mg

2

+ (150-160 g пГ

3), fontosabb anionjai a HC0

3 (680-850 g m

3) és az S0

4

2- (380-460 gm"

3).A víz kémiai oxigénigénye nagy, 20 g m~

3 körüli. A keleti tórészek (Fürdető) felé haladva nő a víz a-klorofill töménysége. A 2. ábrán három jellemző év (1975, 1979 és 1982) átlagait tüntettük fel. Jól látható a keleti tórészek felé való töménységérték-növekedés, másrészt a szabályozás hatására észlelhető a-klorofill töménység-csökkenés. A tápanyagok közül a NH

4—N és a N0

2 — N méréshatár alatti töménységű, a víz N0

3—N tartalma a befolyókhoz képest még a tó keleti részén levő, hipertróf Fürdetőben is alacsony (1,58 g m~

3). Az összes nitrogén legnagyobb része (70-96%) szerves kötésben van. Az összes foszfor 15-55%-a P0

4—P formában található a vízben. 4. A Velencei-tó környezetében végbemenő társadalmi-gazdasági fejlődés A tó tápanyagterhelése növekedésének egyik legfőbb oka a vízgyűjtőn az elmúlt két évtizedben végbement gyors ütemű társadalmi-gazdasági fejlődés (Somlyódy-Tóth 1987). A tó múltbeli tápanyagterhelésére vonatkozóan megpróbáltunk a vízgyűjtő településfejlődéséből következtetni (Statisztikai Évkönyv, 1956-1986). Ezek közül a legfontosabbak : a népesség alakulása (állandó népesség, turizmus), a mezőgazdaság (állattartás, műtrágya-felhasználás), és a közművesítés (ivóvízellátás, csatornázás). Ezekből az adatokból a tápanyagterhelés értéke nem becsülhető, de a településfejlődési mutatók és a tavat érő terhelés közötti összefüggés feltételezhető. A 3. ábrán a Velencei-tó vízgyűjtőjét is magába foglaló Fejér megye társadalmigazdasági fejlődési mutatóit adjuk meg az 1966-os bázisévre vonatkoztatva. Az 1956-86 közötti időszakban az állandó népesség gyakorlatilag nem változott, a vendégnapok száma a nyolcszorosára, a műtrágya-felhasználás közel ötszörösére növekedett. Az állatállomány növekedése csak mintegy másfélszeres volt. A közműhálózaton belül az ivóvízhálózat hossza az 1966-os bázisévhez viszonyítva kb. négyszeresére, a csatornahálózat pedig kb. háromszorosára nőtt az elmúlt két évtizedben. A turizmusból, és a mezőgazdaságból származó tápanyagterhelés növekedést némileg csökkentette a csatornahálózat intenzív fejlesztése és a szennyvíz vízgyűjtőről való elvezetése. 5. A tavon végzett műszaki beavatkozások A műszaki beavatkozások az 1960-as évek közepén kezdődtek. A part- és mederszabályozási munkálatok az alábbi részekre bonthatók : iszapkotrás, nádkotrás, hínárirtás, partszabályozás, kikötőépítés, és egyedi mederkotrások.