Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
3. füzet - Vágás István: Nem térhetünk ki a nagymarosi duzzasztómű megépítése elől
412 Vágás István inkább a csehszlovák-magyar gazdasági egymásrautaltság okos megnyilvánulásának tekinteni? - A jövőben majd csak apró létesítményeket tervezhet a mérnök? Vajon akár az esetleges világkiállításra, akár későbbi belső szükségleteinkre nem kívánnánk autópályákat, vagy szállodakomplexumokat építeni? Új gyárüzemeket többé nem építünk majd? Nem lesz akkor szükség sokkal nagyobb, sokkal összetettebb, sokkal „gigantikusabb", sokkal drágább építkezésekre? - A múlt században egy-egy befolyásos földesúr, vagy községi tanács el tudta érni, hogy a vasutat ne vezessék át a birtokán, vagy az árvízvédelmi töltést érdekei szerinti helyen építsék. Az eredmény egy-egy táj elmaradottsága, vagy a könnyelműen előidézett árvízkatasztrófa lett. Ezt akarjuk visszahozni az „érdemi polémiák"-nak nevezett obstrukciók rendszerének meghonosításával, és a tárgyhoz értő szakemberek véleményének intézményes mellőzésével, minden hozzá nem értő „partvonalon kívülről bekiabáló" áldemokratikus megszólaltatásával ? „A nemzetközi szállítási szerződések nyugodtan megszeghetők, s ha nem szállítunk, akkor majd sajnálkozunk" - a Televízió Hét c. adásában 1989. május 14-én nyilatkozó „nemzetközi jogász". Kérdéseink : - Egyes országokban még a telefonon megkötött szóbeli megállapodások megtartása is becsületbeli kötelesség. Hogyan várjuk el, hogy kereskedelmi, vállalkozó partnereink megbízzanak adott szavunkban? - Vajon, nem kellett-e eddig még mindig kamatostul megtérítenünk azokat a károkat, amelyeket hadseregeink idegen országokban okoztak, vagy idehaza más államok érdekeltségeiknek okoztunk, annak ellenére, hogy a kárt okozók előzetesen sohasem kérdezték meg a népet? - Örökre meg akarjuk szakítani a jó viszonyt és a kereskedelmet Csehszlovákiával? Mert a későbbi szükségszerű kibékülés ára a nagymarosi duzzasztómű megépítése lesz ! Olcsóbb lesz ma mindent visszarendezni milliárdokért, csehszlovákoknak, osztrákoknak kifizetendő kártérítésért, majd mindent újra kezdeni, most már magyar adófizetők pénzéből, mint a majdnem kész mű utolsó tartozékait megépítve, az árammal törlesztendő osztrák hitelt kihasználva becsületes és hasznos munkát végezni? - Beszámítottuk „gazdasági" elemzéseinkbe azt is, hogy nem elszigetelten élünk, szomszédaink is vannak, azoknak is vannak gazdasági érdekeik, nem viselkedhetünk kis országként nagyhatalom módjára, és ha mi egyoldalúan ragaszkodunk jogászi csűréscsavarással igazolandó, alapjában barátságtalan lépéseinkhez, hasonlóan barátságtalan lépésekre számíthatunk? Erdélyi menekültek után esetleg nem kell majd szlovákiai magyar menekültekre is számítanunk? - Elért-e valamit is Szentágothay professzor és zöldekből álló küldöttsége - a velük egyetértő zöldek erkölcsi támogatásán túl - az osztrák pénzembereknél, vagy az osztrák adófizetők érdekeit képviselő kormánynál bármely anyagi támogatásnak akárcsak a távoli reményére is a nagymarosi vízlépcső elhagyása esetére? Józanul elvárható-e, hogy Ausztria adófizetői megfizessék, hogy egy vízilétesítmény ne működhessék, és, hogy saját országukban emiatt több ezer munkanélküli legyen?
