Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

3. füzet - Kerényi A. Ödön: Van kiút a nagymarosi gödörből

Vízügyi Közlemények, LXXI. évfolyam 1989. évi 3. füzet VAN KIÜT A NAGYMAROSI GÖDÖRBŐL! KERÉNYI A. ÖDÖN Miért kérek szót a nagymarosi vitában 70 évesen, öt éve nyugdíjállományban? Kötelez a múltam: 1973-ban kapott Állami Díj, amit a villamosenergia-rendszer sikeres fejlesztéséért kaptam és 30 év, amit eltöltöttem a villamosenergia-iparág vezetésében. A zavartalan villamosenergia-szolgáltatás ma sokaknak olyan természetes, mint a tiszta levegő, de ha romlani fog, élénk elégedetlenség támad és keresik a felelőst, mint a szmog ellen tüntetők. Nem irigylem a kormányt, egyik oldalon a Parlament múlt év októberi nagy szótöbbségű döntése és a nemzetközi szerződések betartási kötelezettsége, miszerint a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer beruházását folytatni kell : másik oldalon a parlamenti döntést 120 ezernél is több, népszavazással megváltoztatni akaró aláíró, akik a nagymarosi munkák leállítását követelik még a gödör betemetése árán is. Meg vagyok győződve arról, hogy az aláírók zöme jószándékú, tisztes magyar állampolgár, aki a Dunát maga és utódai számára kívánja megóvni a vélt félelmetes környezeti károktól, amit elsősorban a szakértők szerint a bősi 720 MW-os teljesítményre kiépített vízerőmű csúcsrajáratása okozhat. A bősi vízlépcső munkáinak leállítását ma már a legszélsőségesebb ellenfél sem tartja reális követelésnek, mivel az 90%-ban készen van, a szlovákok a gépi berendezések szerelését is megkezdték, hogy 1990-ben terv szerint megindulhasson az erőmű. Ezért sokakban a tehetetlen düh fordult most egészében a saját területünkön levő nagymarosi vízlépcső ellen még akkor is, ha ez már önpusztító jellegű, forradalmi fellángolás és a hangadó ellenzékiek a műszaki-gazdasági tényszámokat sem veszik tudomásul és tovább reklámozzák a Bősre még részben igaz, de Nagymarosra már nem helytálló kifogásokat és környezetvédelmi félelmeket. A félelmet számos tudós szerv, pl. a Magyar Tudományos Akadémia 1982-83-ban kifejtett, sok esetben jogos aggályai támasztották alá, amire ugyan a módosított beruházási program számos intézkedést tartalmazott és annak 1986. évi ÁTB jóváhagyásakor az MTA elnöke is elfogadott, de fennmaradt továbbra is a bősi vízerőmű szakaszos üzemviteli rendje. Ezért a parlamenti vitában is élénk tiltakozás volt a csúcsüzem ellen, mivel a dunakiliti tározóban duzzasztott 200 millió m

3, napi 16 órán keresztül visszafogott víztömegből szennyezett-iszap ülepedhet le. Igaz ugyan, hogy a villamosenergiarendszer csúcsterhelési időszakában az erőmű turbináin keresztül lezúdul ebből a naponta gyűjtött 60 millió m

3 vízmennyiség, az Öreg-Dunába pedig folyamatosan leengednek 50-200 m

3 vizet másodpercenként, hogy ennek élővíz jellege megmaradjon, de kétségteleA kézirat érkezett: 1989. V. 10. Kerényi A. Ödön oki. gépészmérnök. Állami Díjas, a Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT, Budapest) nyugalmazott vezérigazgató-helyettese.