Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
3. füzet - Starosolszky Ödön: A vízlépcsők hatása a jégjárásra
A vízlépcsők hatása a jégjárásra 365 A görbék eltávolodása egymástól jól mutatja, hogy egy viszonylag rövid folyószakaszon belül is mekkora lehet a középértékek eltérése, illetve milyen nagy lehet a szórás. Természetesnek tűnik, hogy a teljes területen belül a szórás a legnagyobb és a középérték valamiféle átlagos. A szakaszok között nincs nagy különbség a jégtáblával való borítottság tekintetében, amelyeken belül azokban gyakorlatilag 0 és 50% borítottság fordul elő egyaránt. Az álló és úszó jégből eredő borítottság rendkívül széthúzódik 25 és 95% közé. Egyes szelvényekben a jégborítottság elérhette a 100%-ot is, mégsem állt be a jég. Érdemes megemlíteni, hogy az Országos Vízjelző Szolgálat a felvétel napján az 1685 és 1715 fkm-ek között 70%-os jégborítottságú zajlást jelzett (amelybe értelemszerűen a parti jég is beszámít). A teljes vizsgált szakaszon a tényleges jégborítottság 64,8% volt, amely igen jó egyezésnek látszik. Más kérdés, hogy ezen belül a borítottság 25% és 95% között változott. Ez a nagy változékonyság óva int attól, hogy a szemmel való egyetlen időpontra és kis területre kiterjedő egyedi észlelést területileg és időbelileg kiterjesszük. E szerint a jövőben a folyamatos, de legalább is igen sűrű észlelés biztosithat megbízható adatot a jéghozamról, amelynek alapfelvétele a jégborítottság viszonylagosan jó becslése. A jégborítottság jellemzését szolgálták a Budapest alatti szakaszról készült légifelvételek a Duna Budapest alatti szakaszán Ordas és Dunapataj között (Paks fölött). Részletesen elemeztük az 1985. január 28-i jégfedettséget és a jégtáblák területi eloszlását. A jégtáblák területének eloszlása jól követi a normáleloszlást. A jégfedettségre a 80% fölötti sok érték miatt nem igazán illeszkedik a normál eloszlás, mégis ez közelíti meg legjobban a gyakoriság függvényt. A felvételek az 1586-1592 fkm között készültek a főmeder Rácalmás-Kulcs közötti szakaszán. Az 1985. február 18-i légifelvételekről is kiértékeltük a jégfedettség eloszlását az 1536-1541 fkm között. Megállapítható, hogy erre az esetre a lognormál eloszlás-függvény közelíti meg leginkább a gyakoriság-függvényt. E két vizsgált esetre a jégjelentő szolgálat számítógépes nyilvántartása a vonatkozó szelvényekben január 28-án álló 100%-os jeget és vízsávokat jelez; február 18-án pedig 50-60%-os jégzajlást, ami megfelel a légifelvételi állapotnak. Az egyezés fennáll (jó). 6. A hőterhelések és a vízminőség-változások hatása a jégjárásra A dunakiliti duzzasztómű felvízi szakaszán várható jégjárási feltételeket helyi és távolról érkező hatások határozzák meg. Az uralkodó éghajlati tényezők jövőbeli változatlansága esetén is számolni kell a tározót tápláló vízhozamok hőmérsékletének a növekedésével, valamint a beáramló oldott és lebegőanyagok növekvő irányzataival. A hőterhelések és a szennyezőanyag-terhelések a tározótérben bizonyos mértékben felhalmozódnak, ami befolyásolja a tározótér hőháztartását és jégjárását. 6.1. A felvízi szabad áramlású Duna-szakaszról érkező hőterhelések várható irányzata A Duna ausztriai szakaszára és magyarországi déli szakaszára ( Déri 1985 ) vonatkozó vizsgálati eredmények szerint az 1000 MW teljesítményű erőművek hűtővizéből eredő hőterhelés (bevitt hőteljesítmény) 80-1000 km távolságban +0,8 °C vízhőmérséklet növekedést eredményez. A Duna mentén láncszerűen elhelyezkedő erőmüvei és településkörnyezeti hőterhelések távolhatásai egymásra halmozódnak és tartós vízhőmérséklet emelkedést okoznak. Ennek szemléltetésére szolgáló adatok a dunakiliti duzzasztómű felett mintegy 80-90 km távolságban levő bécsi mérőhelyre vonatkoznak. Vizsgáltuk az 1900/01 - 1940/41 és 1941 /42 - 1984/85 téli időszakban a sokévi átlagos vízhozamok (0 a a.
