Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

3. füzet - Starosolszky Ödön: A vízlépcsők hatása a jégjárásra

Vízügyi Közlemények, LXXI. évfolyam 1989. évi 3. füzet A VÍZLÉPCSŐK HATÁSA A JÉGJÁRÁSRA DR. STAROSOLSZKY ÖDÖN A természetes vízfolyások jégjárását az éghajlat, a vízjárás és a morfológia együttesen befolyásolja. A jég megjelenése, zajlása, beállása, felszakadása és eltűnése elsősorban ettől a három természeti tényezőtől függ, mégis szerepük más-más súllyal jelentkezik a jégjelenségek szempontjából. A jég megjelenése elsősorban az éghajlattól, beállása már a vízjárástól és a medermorfológiától is függ. A felszakadás döntő tényezője sokkal inkább a vízjárás, mint az éghajlat. A három természeti tényező és a jégjelenségek között a kapcsolat az egyéb tényezők következtében inkább minőségi, bár a kapcsolatok mennyiségileg is jellemezhetők elsősorban statisztikus úton. 1. A vízlépcsők és a jégjárás A vízlépcsők az éghajlatot alig, a vízjárást bizonyos fokig, a morfológiai viszonyokat azonban lényegesen megváltoztatják. A vízlépcsők, a téli hasznosítás következtében (ami vízerőműveknél egyértelmű), a vízfolyáson egy olyan szelvényt hoznak létre, ahol a jég először áll meg és ezt követően felfelé jégtakaró épül fel, míg lefelé a jégutánpótlás jócskán lecsökken, tehát a jégtakaró az alvízi oldalon később jelenhet meg, vagy esetleg létre sem jön (

Gottlib et al. 1983). A vízlépcsők fő hatásai a jégjárásra a következőkben foglalhatók össze: - A jég a felvízen előbb jelenik meg, hamarabb áll be és később tűnik el, átlagos viszonyok között tehát a jégoorítottság időszaka meghosszabbodik. - A beállott jég hideg teleken vastagabbra hízik, a felülről érkező jég nyomására a tározótérben torlódhat, tehát ellenállása megnő és a vízszint megemelkedne a tározóban, ha a vízlépcsőnél mesterségesen nem szabályoznák. - A jég az alvízen többnyire csak akkor áll be, ha rendkívül hideg tél van, illetve a vízlépcsőn keresztül jeget engednek el. Enélkül az alsó szakaszon a jég torlódásából növekedhet felfelé a jégtakaró, de a felvízi jégutánpótlódás elmaradása miatt, a vízlépcső alatt közvetlenül a jég ritkán áll be. - Ha a felvíz felől tavaszi árhullám a jeget nem töri fel, előfordulhat, hogy jeget egyáltalán nem kell a vízlépcsőn átengedni, hanem az a tározóban a meleg beköszöntésekor elkorhad, illetve elolvad. Ha a jeget a tározóból hirtelen el kell engedni, az alsó szakaszon a jégtorlódás veszélye növekedhet, amelynek létrejöttekor a visszaduzzasztás elérheti a vízlépcső alvizét is. Mindezekből következik, hogy a jégjárás a vízlépcsők hatására lényegesen változik. A kézirat érkezett: 1989. II. 25. Dr. Starosolszky Ödön oki. építőmérnök, a műszaki tudomány kandidátusa c. egyetemi tanár, tudományos tanácsadó, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Hidraulikai Intézetének igazgatója.