Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
2. füzet - Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítása lefolyási és elöntési adatokból
264 Pálfai Imre 1. A módszer alapelve A mértékadó belvízhozam meghatározására irányuló számítási módszerünk abból az egyszerűsített vízháztartási alapföltevésből indul ki, hogy a belvízi csúcsidőszakban a képződött összes belvíz a lefolyt belvízből és a felszíni elöntésben tározódott belvízből áll. A vízrendezés egyik fő feladata a mezőgazdasági termelést akadályozó s kárt okozó belvízi elöntések kiterjedésének és időtartamának mérséklése. Ezáltal, vagyis a képződött belvíz erőteljesebb elvezetésével, a felszíni elöntésben tározódott vízmennyiség kisebb, viszont a lefolyó belvíz csúcsvízhozama nagyobb lesz. Ha megállapítjuk az elöntés csökkenéséből eredő lefolyási növekményt, s azt hozzáadjuk a mért lefolyási csúcshoz, akkor - e műveletet minden évre elvégezve - olyan adatsort kapunk, melynek eloszlása föltehetően megegyezik a jövőben várható lefolyási csúcsok eloszlásával. Ebből aztán kiválaszthatjuk azt az előfordulási valószínűségű értéket, amelyet gazdasági megfontolások vagy előírások alapján mértékadónak tekintünk. A rendszerint csak néhány napig tartó csúcsidőszakban az elöntések felszínéről történő párolgás (különösen télen vagy kora tavasszal) oly csekély, hogy számításainknál - az egyszerűség kedvéért - figyelmen kívül hagyhatjuk, annál is inkább, mivel az elöntésben tározódott vízmennyiség becslésszerű megállapításakor elkövetett hiba ennél valószínűleg nagyobb. Ha a mértékadó belvízhozamot nem arra a vízgyűjtőterületre kell kiszámítanunk, amelyre a mért lefolyási és elöntési adatok vonatkoznak, hanem annak egy részvízgyüjtőjére, (esetleg a szomszédos területre is kiterjedő nagyobb vízgyűjtőre), akkor is kiindulhatunk a mért adatokból, de az így kapott eredményt, az alapértéket, még helyesbíteni kell a vízgyűjtők eltérő geometriai adottságaitól, valamint az egyes esetekben szintén eltérő beszivárgási-vízbefogadóképességi viszonyoktól függően. A geometriai adottságok (nagyság, alak, esés) egyetlen paraméterrel, a belvíz levonulási idejével is kifejezhetők, a beszivárgási - vízbefogadó-képességi viszonyok pedig a lefolyási tényezővel. A korrekciós szorzókat a szóban lévő vízgyűjtőkre közvetett úton meghatározott levonulási idők, illetve lefolyási tényezők összevetésével állíthatjuk elő. A lefolyási tényezővel kapcsolatban számításba kell venni a beszivárgási-vízbefogadóképességi viszonyoknak a tervezett emberi beavatkozások hatására várható megváltozását is, melyet elsősorban a talajcsövezett és az öntözött területek növekedése idézhet elő. Előbbi csökkenti, utóbbi viszont növeli a lefolyási hányadot. 2. A számítások gyakorlati végrehajtása Első teendőnk megállapítani, hogy arra a vízgyűjtőre, amelyre a tervezési feladat vonatkozik (a továbbiakban ezt röviden tervezendő vízgyűjtőnek nevezzük) vannak-e, illetve előteremthetők-e lefolyási és elöntési adatok? Ha nincsenek, akkor annak a vízgyűjtőnek az adataival kell dolgoznunk, amelyben vizsgálati területünk, mint részvízgyűjtő elhelyezkedik. Nagyobb rendszer méretezésekor előfordulhat, hogy a megfelelő lefolyási-elöntési adatokkal rendelkező bázisvízgyűjtőt e rendszeren belül találjuk meg, tehát ilyenkor ez válik részvízgyűjtővé.
