Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Szeder Balázs: Védett ipartörténeti műemlékünk a nagyecsedi gőzüzemi szivattyútelep

Védeti ipartörténeti műemlékünk a nagyecsedi gőzüzemű szivattyútelep 139 azt mutatták, hogy ha a román határon túlról több vizet kap a szivattyútelep mint ahogy tervezték, a termelt energia éppen csak a vízszinttartásra elegendő és a környékbeli falvakban áramkorlátozásokat és áramszüneteléseket kell tartani. Ez viszont nagy tiltakozásokat váltott ki. A kapacitásbővítési terveket 1941-ben dolgozták ki és 1943-ban épültek meg. Beépítésre került: 6 db Siemens gyártmányú, egyenként 0,9 m

3/s teljesítményű, villanymotorral meghajtott, függőleges tengelyű, fixlapátos szivattyúgép új szivattyúaknával, csőzsilippel, áramvételező toronnyal, kapcsolóteremmel. A kivitelezéskor az eredeti gépházat 11,4 m-rel megtoldották, toldaléképületet építettek a kapcsolóház oldalra is. A bővítéssel a szivattyútelep átemelő teljesítménye 5,6 m

3/s-el nőtt, az összteljesítménye így 15 m

3/s lett. 6. A szivattyútelep ipartörténeti jelentősége Az ármentesítés és lecsapolások története Magyarország gazdaságtörténetének fontos és érdekes, tanulságokban gazdag fejezete. A történelmi Magyarország 282 870 km

2-es területéből 48 758 km

2-t borított állandóan vagy időszakosan víz, azaz a terület 17,2%-át. Az árvízi töltések és vízszabályozások gátak közé szorították a vizeket, megvédtek tőlük, de ugyanakkor lehetetlenné tették, illetve megnehezítették az esőzések okozta belvizek levezetését. Ezek viszont sokszor igen nagy károkat okoztak. A levezetőárkok, csatornák, zsilipek javítottak a helyzeten, de nem oldották meg azt. A gravitációs levezetés nem volt mindig megvalósítható. Belvízátemelő szivattyúk kellettek és épültek is szép számmal. A 19. sz. második felétől az első világháborúig a gőzgép volt az egyetlen olyan erőgép, amelyet a szivattyúgépek meghajtására használni lehetett. A világháború után megjelentek a dízel és a villamos meghajtású telepek is, de a gőzgépet jóidéig nem tudták kiszorítani. Ha a helyi körülmények indokolttá tették, még a 20-as években is építettek gőzüzemü szivattyútelepet, az utolsót éppen a Nyírségben 1928-ban, Kovásztán. A vízügyi történelemnek ez az időszaka külön figyelmet igényel. Ezek a gőzüzemű szivattyútelepek voltak a technikai fejlődés előhírnökei olyan vidékeken, ahol az ipar teljesen ismeretlen volt. Saját korukban korszerű kis ipari centrumok voltak, ahol az emberek addig ismeretlen, ipari szakmákat tanultak. Gépészek, segédgépészek, karbantartók, fűtők lehettek. Megismerhették a korszerű technika gépeit, berendezéseit, szerszámait. Ezeknek a telepeknek nem túlzás bizonyos szemléletformáló hatást tulajdonítani. A fenti hatáson kívül Magyarországon egyedülálló a gőzüzemű telepek történetében a vele együtt épített villanytelep funkció, melyet feltétlenül meg kell őrizni eredeti formájában az utókornak. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság és a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB Építési és Vízügyi osztályának kezdeményezésére az Országos Műemléki Felügyelőség 14443/30/87. számú határozatával 1987. december 2-án a nagyecsedi gőzüzemü szivatytyútelepet védett ipartörténeti emlékké nyilvánította.