Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Szeder Balázs: Védett ipartörténeti műemlékünk a nagyecsedi gőzüzemi szivattyútelep

138 Szeder Balázs 4. A nagyecsedi szivattyútelep villanyteleppé való bővítése A nagyecsedi szivattyútelep építésekor nyilvánvaló volt, hogy az átemelő szivattyútelepnek csak a csapadékdús években lesz elegendő munkája és akkor is főképpen a tavaszi hónapokban. Felvetődött az a gondolat, hogy a gépek jobb kihasználása érdekében a telep már eleve úgy készüljön, hogy alkalmas legyen villamos energia fejlesztésére is. Péchy László igazgató főmérnök és Wiser Miklós mérnök kezdeményezésére báró Chillányi Imre földmívelésügyi miniszter elfogadta és támogatta az elképzelést. A telepet úgy kellett megépíteni, hogy villamos áramot tudjon termelni és vele egyidőben, vagy felváltva szivattyúzni (Szabó 1927). A telep villamos bővítésére 1914-ben még nem volt pénz, ekkor csak a bővíthetőségi fogadókészség épült be az alapépítkezésbe (3. ábra). Ebben az időszakban Magyarország ezen területén még nem volt meg az igazi igény a villamosáramra. Pontosabban fogalmazva, csak ekkor kezdett kialakulni a villamos áram fogyasztó piaca. A városok (pl. Mátészalka) áramszolgáltatási igényét más módon elégítették ki, a környékbeli falvak villamosítására ekkor még gondolni sem lehetett. Tulajdonképpen nem is a települési igény váltotta ki, hogy a telep villamos bővítésre alkalmasan épüljön. Az iparilag jóval fejlettebb nyugati országokban (pl. Németországban) a lápi gépszántás erőgépeit - a gőzlokomobilokat - sikeresen tudták villamos szántógépekkel helyettesíteni. Egy-egy ilyen villamos szán tógép 40 lóerős (29 420 W) volt, így ilyen teljesítményű erőgép, mint az ecsedi, 12 ilyen villamos szántógépet tudott volna energiával ellátni. A világháború azonban meghiúsította a megvalósítási elképzeléseket, melyek végül csak 1927-ben realizálódtak. Ekkorra azonban megváltoztak az igények. A lápkörnyéki falvak villamos áramot követeltek, így a termelt áram elsősorban ezt az igényt volt hivatva kielégíteni. A másik fontos fogyasztó volt a cséplés. A villanytelep úgy volt kialakítható, hogy a gőzgép axiális tengelyére, a lendkerék mellé, hasonló átmérőjű forgókereket szereltek, amelyben elhelyezték a villamos áramfejlesztő generátor forgórészének tekercseit. A tengely hosszabbítása oldható tengelykapcsoló segítségével hajtja az átemelő szivattyút. Villanytelep funkcióban a tengelykapcsoló oldott állapotban van, így a szivattyú lapátkereke nem forog. Ha viszont szükséges szivattyúzni, néhány óra alatt rögzíthető a tengelykapcsoló, és a gőzgép összekapcsolható a szivattyúval. A villamos generátor forgókereke mindig a gőzgéppel forog, de ha nem termel áramot, kis ellenállású és jelentéktelen energiát fogyaszt. A termelt áram 380 volt feszültségü, melyet 15 000 voltos nagyfeszültségre transzformáltak fel és vezettek a távvezetékbe és Ungvár-Munkács-Beregszász-MátészalkaNyírbátor térségbe tartozó 15 községet (Mátészalka, Csenger, Nagyecsed, Fábiánháza, Mérk, Vállaj, Nyírcsaholy, Porcsalma, Ököritó, Pátyod, Győrtelek, Kocsord, Tunyog, Matolcs), mintegy 30 000 embert látott el villamosenergiával. A nagyfeszültségű áramot az egyes községekben ismét 380 V, illetve 220 V feszültségre alakították át és használták fel. 5. A szivattyútelep bővítése A nagyecsedi szivattyútelep 1926-27. évi villanyteleppé való átépítésekor a számítások azt mutatták, hogy a rendelkezésre álló energia bőségesen elegendő mind a szivattyúüzem, mind a villanytelepfunkció ellátására. Azonban már az első esős évek 1930-3l-ben