Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Dunka Sándor:Az Ér- és Berettyószabályozó társaságok története

Az Ér- és Berettyószabályozó társaságok története 105 Ezt követően - 1843. február 2-án készült el az új költségfelosztás (9. ábra). A következő közgyűlést 1843. március 26-án, a tavaszi munkák megindítása előtt, Nagykóton tartották (Jegyzőkönyv 1843). Megállapították, hogy az előző évre előirányzott munkákat nem tudták teljesíteni, ezért szükségesnek tartották, levélben felszólítani a mecenzéfi bírót, hogy a munkák megkezdésére 5-600 munkás lejövetelét biztosítsa. Amennyiben ez nem járna sikerrel, az elnök belátására bízzák, hogy előre meg nem határozott bérrel munkásokat fogadjanak. Mecenzéf - Alsó és Felső Meczenzéf - az akkori Abaúj vármegyében volt, Kassától nyugatra 6 órányira. Fényes (1851) „Magyarország Geographiai Szótára" szerint a két településnek 5199 lakosa volt, valószínűleg Stájer és Bajorországból beköltözött németek. „Fáradhatatlan munkás emberek", „leghíresebb útcsinálók egész hazánkban, sőt aposványok kiszárításában is nagyon ügyesek". Baj volt a társasági tagdijak befizetésével is. A közgyűlés ismételten meg kellett állapítsa, hogy a tagok jelentős része a kivetett költségek egyharmadát sem fizette be, ezért szükségesnek tarották velük szemben a tömeges eljárás megindítását. Az 1844. január 27-én tartott közgyűlés (Jegyzőkönyv 1844a) megállapította, hogy 1842-43-ban 4968 köböl és 2 köbláb földmunkát végeztek el. Ez bizony a 41 500 köböl kitermelésre tervezett földmennyiségnek alig 12%-a. A 85 644 forint előirányzott költségből viszont 13 556 forint és 24 krajcárt használtak fel, ami a költségelőirányzatnak 18%-a. A költségfelhasználást és az elvégzett munkát tekintve tehát igen rosszul állt a társaság, és a tervezett befejezési határidőt - 1844 végét - sem lehetett tartani. Mindez előrevetítette egy új költségvetés elkészítésének szükségességét - most már a tényleges helyzetet figyelembe véve, - ezt, valamint az új költségfelosztást Szász József főmérnök 1844. október 27-én készítette el. A társaság pénztárában levő összeg sem volt sok: 13 566 forint és 24 krajcár. Az adatokból megállapíthatjuk, hogy a két év alatt befizetett összeg 27 872 forint 47 krajcár volt, a tervezett összes költség alig egyharmada, tehát a tagok nem tettek eleget fizetési kötelezettségüknek, hiszen eddig már az előirányzott költségeknek a terv szerint kétharmadát kellett volna befizetni. Ezért ismét eljárás megindítását kezdeményezték a késedelmesen fizető tagokkal szemben. Elsősorban Kis Marja városát említik, mint aki a Kaszás szigeten közbirtokos és az Ér szabályozás hasznaiból részesül, de eddig még semmit sem fizetett. Gond volt a megépített csatornával is, mert azt a legelő szarvasmarhák megrongálták. Ezért minden birtokosnak kötelességévé tették a területén megépült csatorna épségben tartását. Az 1844. október 10-én tartott közgyűlésen (Jegyzőkönyv 1844b) részletesen beszámoltak az elvégzett munkákról, a befizetett és felhasznált költségekről. Ismét foglalkoztak azokkal, akik a kivetett költséghozzájárulást nem fizették. Hiszen 1844. október 9-ig csak 32 003 forint és 58 krajcár volt a bevétel, az előirányzott költségeknek - melyről már ekkor tudni lehetett, hogy a ténylegesen várható költségeknek erősen alá lett becsülve - alig 38%-a. Pedig ekkor már a közgyűlés korábbi határozata szerint a teljes költséget be kellett volna fizetni. Igaz, a munka sem a tervezett ütemben haladt, de a pénztárost utasították, hogy adja át a megyei tiszti ügyésznek a hátralékosok névsorát a perek megindítására.