Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Dunka Sándor:Az Ér- és Berettyószabályozó társaságok története

104 Dunka Sándor Beszedés Józsefnek, mint királyi igazgató vízmérnöknek „a Társaság egyhangú szíves köszönetet szavazván, nagy becsű tanácsadását, s szíves részvételét jövőre is bizodalmason kikérik". Végül intézkednek a jegyzőkönyv hiteles másolatának a megyei (Bihar) közgyűlés előtti bemutatása iránt, egyúttal kérik a Helytartótanács által gróf Zichy Ferencet királyi biztosul kineveztetni. Az 1842. augusztus l-jén tartott közgyűlés módosította az alapszabály negyedik pontját, mely szerint az alsó szakasz birtokosai - ahol a munka megkezdődött - 1842. július végéig, a középső és felső szakasz birtokosai pedig két részletben, 1842. január és július hónapban kötelesek a rájuk kivetett költséget befizetni. A módosított határozat szerint mindenki köteles 1842 végéig a kivetett költségek egyharmadát befizetni, a munkák folytatásához ezen felül szükséges összegek megelőlegezésére felkérik Gróf Zichy Ferencet. Ugyanekkor választották meg a választmányt is. A választmány elnöke Okolicsányi Károly, tagjai: Lónyai József, Jósa Péter, Flekli Péter, Irinyi János, Györfy Imre, Vincze Miklós és Sárközi Ferenc lettek. Pénztáros Flekli Péter, jegyző Kovács Lajos, kinek a munkáját 100 forint tiszteletdíjjal honorálták. Ezen a közgyűlésen lemondott Fényes Károly elnök, a megüresedett elnöki tisztségre Lónyai Józsefet választották meg, Fényes Károly pedig a választmány tagja lett. Intézkedtek a munkák megindításáról, sőt a munkát irányító Szász József napidíját 2 pengőforintról 3 pengőforintra emelték, a részére 1000 forint jutalmat tűztek ki, amennyiben a munkálatokat három év alatt befejezi. Halasztás esetén a jutalom évenként 200 forinttal csökken. A munkavégzés zavartalanságát azonban hamarosan akadályozni kezdte a pénzhiány. Már az 1842. augusztus 20-i közgyűlés (Jegyzőkönyv 1842a) megállapította, hogy a kivetett költségek egyharmadát a társaság tagjainak jelentős része nem fizette be, ezért intézkedtek a késedelmesek felszólításáról. Egyúttal szigorúan utasították a munkát irányító mérnököt, hogy a fogadott munkásokkal napi bérükről előre egyezzen meg, erről, valamint az általuk teljesített napok számáról jegyzéket készítsen s az utalványozást a társaság elnökének kellő időben mutassa be. Ezen kívül felszólították, hogy igyekezzen a munkásokkal minél alacsonyabb napi bérben megállapodni. Az 1842. szeptember 28.-í közgyűlésen (Jegyzőkönyv 1842b) kiderült, hogy Gróf Zichy Ferenc - akit a május 14-i közgyűlés alapján felkértek a költségek egy részének megelőlegezésére - kölcsönt nem volt hajlandó adni, viszont vállalta, hogy a birtoka után eső költségeket teljes egészében egy összegben kifizeti. Ugyanezen a napon megjelent a közgyűlésen a Bihar vármegye közgyűléséből kinevezett küldöttség, melyet Krajnyik Alajos táblabíró vezetett, a küldöttség tagjai voltak ifjabb Fényes József első alszolgabíró, Végh Gyula esküdt, Nádai József megyei másodmérnök és Molnár Ferenc tiszti alügyész. A küldöttség a társaság megyéhez beterjesztett folyamodását, az addig megtartott közgyűlések jegyzőkönyveit és a költségszámításokat felülvizsgálta s megállapította, hogy a szabályozással érintett birtokosok esetében a törvénynek megfelelően csak úgy tud eljárni, ha a költségszámítást átdolgozzák, és csak az állandóan vízzel borított területek után vetnek ki költséghozzájárulást. A megyei küldöttségnek ezt a határozatát a közgyűlés el is fogadta s utasította Szász József főmérnököt, hogy a költségvetést ennek megfelelően dolgozza át, s az ehhez készített térképeket és a kiszámítást a megyével hitelesíttesse.