Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Dunka Sándor:Az Ér- és Berettyószabályozó társaságok története

Az Ér- és Berettyószabályozó társaságok története 103 Ezzel az okirattal azért foglalkoztam részletesebben, mert az általuk tett nyilatkozatot a megyei főmérnök a felülvizsgálat után is elfogadta. Valószínűleg hasonló nyilatkozatot tettek a többi községek is, és a költségek felosztásában nem is merült fel vita. Az Érszabályozási Társaság az 1842. május 14-i alakuló nagygyűlés határozatai alapján működött, az alapszabályt ezeknek a határozatoknak alapján csak 1851. július 24-én állította össze Jándly László társulati titoknok: „Alapszabályai Az Éjszak Bihar megyei Érszabályozó Társulatnak". Az 1842. május 14-i gyűlés nemcsak a tervet és a költségvetést fogadta el, hanem megállapodtak több nagyon fontos kérdésben és megválasztották a társaság vezetőit és tisztségviselőit. Elnökké Fényes Károly csokalyi közbirtokos táblabírót, helyettes elnökké Okolicsányi Károly főszolgabírót, jegyzővé Kovács Lajost (aki a későbbi jegyzőkönyvekben mint választott jegyző, más jegyzőkönyvben mint társasági toll vivő szerepel) választották meg. Ugyanezen az ülésen tulajdonképpen megalkották az alapszabályt. Az első pontban lefektették, hogy a jelenlevők határozatai - melyet az elnök és a jegyző hitelesít - minden tagra kötelező erővel bírnak. A második pontban kimondták, hogy aki tévesnek s magára nézve túlzottan aránytalannak tartja a számára kivetett terhelést, saját költségére felmérést készíttethet, s ha azt a társaság előtt hitelesen bizonyítja, a hibát a költségek felosztásánál korrigálják. Ugyanez a jog viszont a társaságot is megilleti. A harmadik pontban ütemezték a munkákat. Három építési ütemet állapítottak meg, az első szakaszban, 1842-ben a „munkáltatás és ásatás Pocsajtól a Diószegi határ Éjszak felső részéig fog folytatódni. - 1843-ban a Kólyi határnál kezdődvén az Ér Adonyi határ éjszaki széléig vivődik. - 1844-ik évben pedig a Tárcsái határon kezdve a Megye (Bihar) Széléig folytatódik s ezzel az egész munka be végződik." A negyedik pont a költségek fizetéséről intézkedik oly módon, hogy a Pocsaj és Diószeg közötti birtokosok a rájuk kivetett összeget egy tételben, 1842. július végéig, a Kóly és Éradony közötti birtokosok, valamint azok, akiknek területén 1844-ben folytatódna a munka, két részletben, 1843 január és július hónapban kötelesek kiegyenlíteni. Aki ezen időpontig nem fizet, 6% kamattal lesz megterhelve, a költségek szóbeli per útján lesznek behajtva, s a perköltségeket a késedelmes tagnak kell viselnie. Az ötödik pontban meghatározták a társaság alkalmazottainak számát. Eszerint egy pénztárnok, egy munkavezető mérnök (Szász József), egy általa alkalmazásra kerülő segédmérnök és két pallér fogja irányítani a munkákat. A hatodik pontban tiszteletdíjat állapítottak meg a jegyzőnek. A hetedikben meghatározták, hogy a választmány, az elnök és a munkát vezető mérnök csak a munkások bérére, a tisztviselők meghatározott fizetésére, szerszámokra és hivatali tagok szekerezési költségeire utalványozhat a pénztárból, minden más kiadás ügyében a közgyűlés dönt. A nyolcadik pont a pénztár és a számvitel ellenőrzése ügyében intézkedik. A kilencedik pontban kimondták, hogy a társaság megalakulása előtt a birtokosok által végzett szabályozási munkákért a birtokosoknak kárpótlás nem jár. Szász József megyei mérnöknek a tervek, a költségvetés és a költségfelosztás elkészítéséért 200 pengőforintot rendelnek fizetni, ezenkívül - mivel a munkák vezetésével is őt bízták meg, - a munka befejezéséig további 200 pengőforintot, s minden alkalommal, amikor a munkán megjelenik, 2 pengőforint napidíjat, valamint a felmerülő fuvarköltség kifizetését szavazták meg. A segédmérnök a munka mellett töltött minden napon, ünnepnapokon is, 2 pengőforint díjat kap, a pallérok pedig naponta 24-24 pengőkrajcárt.