Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
1. füzet - Dunka Sándor:Az Ér- és Berettyószabályozó társaságok története
102 Dunka Sándor krajcárt számítva (egy köbölre 12 krajcár munkavezetési költséget számítottak) az összes költséget 63 915 forintban irányozták elő (6. ábra). Azonban, mint általában napjainkban is, ezt az előirányzatot is át kellett dolgozni, s az előirányzott összegek nem bizonyultak elegendőnek. A javítást Szász József megyei főmérnök végezte el. Szász a módosított előirányzat szerint katasztrális holdanként fizetendő költségeket elosztotta az érdekelt községekre (9. ábra). A javítás szerint a szabályozandó összes hossz 31 057 öl lett, a földtömeg viszont 38 922,2 köbölre emelkedett, a kiviteli költség pedig köbölenként még mindig 2 forintot számolva - 77 844 forintra, a munkavezetési költség 7 786 forint 18 krajcárra, az összes költség 85 630 forint 58 krajcárra nőtt. Az átjavított költségszámítás (6. ábra) utolsó oszlop fejrovatában az egy köbölre eső kitermelési költséget Szász tévesen javította 2 forintról 8 forint 51 1/2 krajcárra, ez az összeg ugyanis nem a kitermelésre kerülő földtömeg egységára, hanem a vízzel borított s a szabályozás után mentesített terület holdankénti költsége, amint azt a 9. ábra második fejrovata is bizonyítja. A kitermelésre kerülő földtömeg közel azonos szabályozott hossz mellett egyharmadával minden valószínűség szerint ezért növekedett meg, mert idő közben a feliszapolódás mértékét pontosították. A pontosítást valószínűleg még 1842-ben elvégezte a megyei főmérnök, mert az 1843. február 2-án készített és egy holdra eső költségszámításon már megközelítőleg az új 85 630 forint 58 krajcár (85 644 forint 30 1/2 krajcár) szerepel (9. ábra). Szász József a költségszámításban említett változtatások ellenére (az előirányzatot ugyanis 1844. október 27-én ismét módosították) műszaki szempontból alapos munkát végzett. A területről térképet készített, ezek közül két község határáról a térképeket megtaláltam (4., 5. ábra). A rajzokon fel vannak tüntetve a tervezett elkötések és a Gálos-Petri rajzon a község temploma is, ami valószínűleg alappontként szerepelt. A rajzok bizonyítják Rhédey főszolgabíró 1818-ban készült jelentésének alaposságát. Az elöntött terület nagyságának megállapítására az érintett községeket nyilatkozattételre kérték fel. Megtaláltam Félegyháza (Biharfélegyháza) város főbírájának és esküdtjeinek nyilatkozatát 1842. december 3-áról, melyben hivatalosan nyilatkoznak azokról a vízfolyásokról, melyek Ér folyóval nincsenek kapcsolatban, melyeket az Ér árja ritkán érint, s melyek az Érből veszik eredetüket. A költségeket ugyanis ezeknek a nyilatkozatoknak alapján osztotta fel a megyei főmérnök, Félegyházát a költségelőirányzatban 74 katasztrális hold 4 érintette (9. ábra). Félegyháza város elöljáróinak nyilatkozatát annak gyönyörű fogalmazása, az egyszerű emberek becsületességét bizonyító ereje miatt érdemes szó szerint idézni : „Mi alóli írt, Félegyháza Városának Fő Bírája és Eskütjei, mint kik a Gyapoi és Kerekegyházi Pusztáknak már elődeink által is ember emlékezetét felül múló idők óta haszon bérlői váltak, s vagyunk most is, és gyermek korunktól fogva azonn pusztákat mívelvén, keressük meg rajta mind a magunk, mind marháink élelmét ; s következőleg, azonn Pusztáknak, minden zegzugját jól esmerjük - vízállásait, - és minden körülte lévő fojamokat, honnan erednek jól tudjuk: ezennel azonn Pusztákonn létező víz fekvéseknek s állásoknak, miben létéről, s minéműségéröl, a következő hiteles bizonyságot tészünk: ...Mellyeknek ekképpeni létezéséről s valóságáról ki adtuk ezen Bizonyítványunkat Városunk szokott pecsétjével, saját nevünk aláírásával meghitelesítve..." Az okiratnak külön érdekessége a spanyolviasz pecsét, közepén a város címerével, körötte a következő felirattal: „SIGILLUM FELEGYHASIENSE 1785". 41 katasztrális hold (kh) = 0,005 75 km 2
