Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Major Pál-Neppel Ferenc: A Duna-Tisza közi talajvízszint süllyedések

A Duna- Tisza közi talajvízszint süllyedések 621 V. táblázat Rétegvíz-utánpótlás, rétegvíz-kitermelés Időszak Rétegvíz Időszak 1. terület 11. terület Időszak utánpótlás kitermelés utánpótlás kitermelés Időszak mm/a 1976-80 1981-85 3,12 4,6 4,3 7,14 4,2 8,6 8,0 10,6 Az erősen közelítő számítások miatt a számértékek, különösen azok aránya nem jelent biztos értéket, mindenesetre megállapíthatjuk, hogy reális, közelítő értékeléssel, a talajvízből történő utánpótlódás az utóbbi 10 évben valószínű nem tudta fedezni a kitermelt rétegvizet. Meg kell jegyezni, hogy számadataink egy a tényleges depressziós területnél jóval nagyobb területre vonatkozó átlagértékek. 3. Általános következtetések A területi adottságok és a közelítő számítások alapján a Duna-Tisza közén, a vizsgált területen, 1970. év óta bekövetkezett talajvízszint változásokat összegezve, megállapítható, hogy - a Duna-Tisza közének meghatározott területein, országosan egyedülálló, nagymértékű talajvízállás-süllyedés állt elő ( 1. és 2. ábra), A talajvízállás idősorok tanúsága szerint ezek a süllyedések lényegében az 1970-es évek elején kezdődtek az 1971-75-ös 5 éves időszakban kisebb intenzitással, utána a süllyedés intenzitása növekedett. - talajvízállás-süllyedést idéz elő a csapadékból származó utánpótlódás (a beszivárgás) csökkenése, a párolgás növekedése, a mélységi rétegek felé történő elszivárgás, a felszín alatti lefolyás, valamint a talajvízből történő kitermelés növekedése. Az 1971-85 közötti időben nem lehetett számottevő a felszín alatti lefolyás, valamint a talajvízből történő vízkitermelés növekedése a vizsgált Duna-völgyi-főcsatorna és a Tisza közötti területen. Az 1971-75-ös időszaktól a csapadék évi átlagos összegei kezdetben kisebb, később nagyobb mertékben csökkentek, és a 70 éves átlaghoz viszonyított csapadékhiány a 71-85 közötti 15 év alatt meghaladta az 1000 mm-es értéket. Szembetűnő a csökkenő csapadék időszakának és a talajvízsüllyedés időszakának egybeesése. A területi evapotranszspiráció és az erdő párologtató képessége a vizsgált 15 éves periódusban nem változott lényegesen, sőt bizonyos mértékig csökkenés mutatható ki. Az erdő területe azonban 3%-kal, mintegy 370 km

2-el növekedett és így összességében növelte a területi evapotranszspiráció értékét. Feltűnő az erdők területének és a talajvízszint-süllyedés területének egybeesése (5. ábra). A rétegvizeket érintő ivóvíz-kitermelés folyamatos, nagymértékű süllyedést idéz elő a rétegvizek nyomásszintjében (3. ábra). A nyomásszintek idősorában nem mutatkozik meg.