Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Major Pál-Neppel Ferenc: A Duna-Tisza közi talajvízszint süllyedések

622 Major P. és Neppel F. hogy a rétegvizek kitermelése következtében előálló depressziós tölcsért a talajvízből származó utánpótlódás stabilizálhatná. A rétegvízben jelentkező depressziók területe nyilván igazodik a jó vízvezetőképességű és nagy vastagságú rétegek területéhez, amelyeknek ismert elterjedése feltűnő egyezést mutat a talajvíz-süllyedések területével (2. ábra). A rétegvízkitermelés tehát drénezö hatást fejt ki a talajvizekre. - a Solti-síkságon a három talajvízszint-süllyesztő hatás közül csak a hidrometeorológiai hatások érvényesülnek, tekintve, hogy erdősültsége nem számottevő (5. ábra), és geológiai felépítése eltér a kiskunsági és a bácskai területétől (az ott érvényesülő drénhatás itt nem jelentkezhet). Ezen a területen nem is tapasztalunk talajvízszint-süllyedést, tehát önmagában az aszályos időszak még nem lehetett oka a tapasztalt nagymértékű talajvízszint-süllyedéseknek. A Kiskunságnak és a bácskai területnek azokon a részein, ahol sem sűrűn elhelyezett erdőfoltokat, sem drénhatást kifejtő mélyszerkezetet, vagy ezekből nagyarányú ivóvízkitermelést nem találunk, a Solti-síksághoz hasonló talajvízszint-változásokat tapasztalunk. A Solti-síkságnak a Duna-völgyi-főcsatornától keletre eső területein, ahol még a drénhatás nélküli geológiai szerkezetről beszélhetünk, arra következtethetünk, hogy a hidrometeorológiai és erdőhatások együttesen sem idéztek elő nagyobb arányú talajvízszint-süllyedést. Összegezve tapasztalatainkat; a Duna-Tisza közén észlelt nagyobb mértékű talajvízszint-süllyedés a kedvezőtlen hidrometeorológiai helyzet, az erdő és a rétegvizekből történő nagymértékű vízkitermelés együttesen jelentkező, vagyis a három tényező halmozott hatásának a következménye. Bizonyítás lehetősége nélkül, a talajvízjárás idősorok alapján, felmerülhet annak gyanúja, az 1971-75 adatokat vizsgálva, hogy a süllyedések előálltak volna esetleg kedvezőbb, mondjuk közel átlagos hidrometeorológiai körülmények között is, tehát így az ivóvíz-kitermelés és az erdő hatása már olyan helyzet megteremtéséhez vezetett, amely aszályos időszak nélkül is maga után vonhatta volna a talajvízszint süllyedését. Ebből viszont az a következtetés adódhat, hogy ma már a Duna-Tisza közén esetleg olyan helyzet alakul ki, hogy külső beavatkozás nélkül nem gátolhatjuk meg a kedvezőtlen hatásokat, ill. csupán a hidrometeorológiai viszonyok kedvezőbbre fordulásával önmaguktól nem állnak vissza az 1970-es évek előtti talajvízszintek. Itt kell megemlíteni azt a véleményt, amely szerint a szénhidrogén-kitermelés is oka lehet a felszín alatti vízkészletek nyomásszintje csökkenésének (Kovács 1984). Az állítás igazolására a csongrádi MÁFI kútcsoport észlelési adatait használja fel, tehát állítását hozzánk hasonlóan csak két jelenség, a kitermelés és a nyomásszint-csökkenés területi egybeesésével igazolja. 4. Javaslatok Az eddigiek során elmondottakból nyilvánvaló, hogy a vizsgálatainkat lényegesen megalapozottabb mérési-számítási módszerekre kell alapozni. Ha magát a jelenséget tekintjük, javaslataink során feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy tulajdonképpen mind a Duna-Tisza közi ivóvízellátást, mind a mezőgazdasági termelést, veszélyeztetve látjuk. Ha a vízháztartási tényezők számértékeit és azok időbeli változását vizsgáljuk, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy mind az ivóvízellátás, mind a mezőgaz-