Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
4. füzet - Laczay István: A folyamszabályozás és az ipari kotrás hatása a Nagymaros-Budapest közötti Duna-szakasz mederviszonyaira
A folyamszabályozás és az ipari kotrás. 559 melyek nyomán ugyancsak helyi, hosszban korlátozott és akár keresztirányú mederváltozás, átrendeződés jöhet létre. Nem szükségszerű, hogy a kotrások helye az átvonuló (finomabb) hordalékból töltődjön (részben) vissza. Felmerülhet az az ellenvetés, hogy a visszatöltődött kotrási sávokban a meder felszínének anyaga az utólagos erózió, vagy a mederpáncélozódásként ismert jelenség nyomán akkor is durvább lehet, ha a kotrás után a kotrás helyén finom hordalék, iszap rakódott le. Vastag iszapréteg azonban erodálódás után is csak iszap marad. Azt a lehetőséget, hogy felülről nagyobb mennyiségű görgetett hordalék érkezzen és nagy területeket beborítson, korábban már kizártuk. A mederanyag (szemcsenagyság) változása mindezek mellett kétségtelen kapcsolatban van a kotrásokkal, a szabályozási müvek hatásával (Laczay 1987). 4. A meder anyagának változása A Duna 1969. évi vízrajzi felvételénél a V.O. nyilvántartási szelvényekben 7-7 mederanyagmintát vettek. A szemcseösszetételi görbéket és egyéb jellemzőket 1971-ben Vízrajzi Atlaszban adták közre ( VITUKI 1971). Az 1987. évi mederanyagmintákat az 1969. évivel azonos helyen és módszerrel (Laczay 1987) vették. A minták szemcseösszetételét és súlyszerinti közepes szemátmérőjét (d g) a VITUKI Müszaki-Fejlesztési Intézetének laboratóriuma határozta meg. (VITUKI 1988). 4.1. A közepes szemcseátmérők változása A mederanyag 1969/87 közötti változását első közelítésben a közepes szemátmérővel jellemeztük. Minden mintavételi pontban megadtuk az 1969 és 1987-es d g-1, azok eltérését, valamint minden szelvényben a d gк középértékét (VITUKI 1988). Az adattömeg további értékeléséhez a V.O. szelvények hét mintavételi pontjában vett 1-7. mintáját - önkényes csoportosítással mintegy hossz menti sávokba rendeztük, majd kiszámítottuk a d g szemátmérők sávonkénti és valamennyi mintára vonatkozó középértékét is (IV. táblázat). A Dunán a 18 V.O. szelvényben vett 119 minta d gje összességében átlagosan 1,44 mm-t durvult (IV. táblázat). Az átlagos d g növekedés az átlagos szemátmérő jelentős helyi ingadozása, a mederbeli durvulás finomodás eredője. A Szentendrei-Duna ugyancsak 18 V.O. szelvényéből vett 121 minta d g-je összességében átlagosan 1.42 mm-t finomodott. Tizennégy szelvény átlagos d gje lett finomabb és csak négyé durvult. A második és negyedik függély kivételével a többi függély átlag d gje csökkent, bár a változás nem jelentős. A part menti sávokban egyértelmű a finomodás, a többi függélyben a mederanyag nagyjából egyenlő arányban durvult-finomodott. Felhívjuk a figyelmet, hogy a Duna átlagos d gje 8,16-9,60 mm között pontosan annyit durvult, mint amennyit a mederanyag átlagos szemátmérője a szentendrei ágban 13,52-12,10 mm között finomodott. Az utóbbinak a mederanyaga 1969-ben átlagosan 5,4 mm-rel volt durvább, majd a különbség 2,5 mm-re csökkent. A meder anyaga jellemzően kavics; a méret, a szemcseösszetétel a helytől, időponttól függően változik. A Duna és a Szentendrei-Duna átlagos d gje között legfeljebb a második és a középső sávban van jelentősebb eltérés.
