Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Laczay István: A folyamszabályozás és az ipari kotrás hatása a Nagymaros-Budapest közötti Duna-szakasz mederviszonyaira

558 Laczay István a kotrás nélkül értelmezett mederegyensúly fennmaradjon, a megkotort szakaszok pedig 1987-ig nem változtak, illetve lényeges visszatöltődésük nem igazolható. Hasonló következtetést vonhatunk le a II. táblázat és a 2. ábra összevetéséből is. Az eredő mederváltozás összegző vonala (alsó rész) az összegzett kotrás vonalára (felső rész) ráilleszthető. Az összevetés alapján megállapítható, hogy a szelvények helyenként a fajlagos kotráshoz képest túlmélyített szakaszokat harántoltak (12/a, 13/a, 20/a V. O.). A Duna Nagymaros-Budapest közötti szakasza és a Szentendrei-Duna hordalékmérlegét összevonva, egységesen kezelve, az 1969-87 időszakra a következő mérleg vázolható fel: A 18 év alatt lerakódott összes hordalék 8,5-10,2 millió m

3 körüli mennyiségre becsülhető, amiből 2,8-4,5 millió m

3 közötti a kotrási sávok visszatöltödése. Az összes lerakódott hordalékot a teljes szakaszra, —35 + 30 km hosszban és 250 m átlagos szélességre - vonatkoztatva, kotrás nélkül „természetes állapotban" kb. 20 mm/a feltöltődés adódik, ami a morfológiai viszonyokat, az elágazó szakaszjelleget és kanyargós mellékágat tekintve elfogadható változás. A görgetett és lebegtetett hordalék mérési eredményeit a vízrajzi évkönyvek tartalmazzák. A nagymarosi és dunaújvárosi hordalékmérési adatok és összefüggések alapján a Duna Nagymaros-Dunaújváros szakasz hordalékviszonyait 1987-ban értékeltük (Laczay 1987). A görgetett hordalékszállítás 1971/77 között évi átlagban a 10 000 m

3-t sem érte el. Sajnos ezen a szakaszon 1977 év óta görgetett hordalékmérés nincs, viszont azóta is léptek be újabb osztrák vízlépcsők. A lebegtetett hordalék évi átlaga 1971/84-ben 3 millió m

3 körül volt, a lebegtetett hordalékmérleg pedig Nagymaros-Dunaújváros között 15 év alatt 6 millió m

3 kimosódást mutatott. Ugyanakkor a medermérés szerint a kotrásmentes szakaszok Budafok-Tass között is egyértelműen töltődtek. A Duna Nagymaros-Budapest közötti szakaszára és a Szentendrei-Dunába 1969-87 közötti 18 év alatt legfeljebb 100 000 m

3 körüli görgetett hordalék érkezhetett. Még ha ez mind ott is maradt, a kotrási helyek visszatöltődésében gyakorlati szerepe nem lehetett. A Duna Nagymaros alatti szakaszára érkező néhány millió m

3/a nagyságrendű lebegtetett hordalék a Nagymaros-Budapest között keletkezett anyaghiányt elvileg pótolhatja. Ehhez azonban igazolni kell, hogy a mederanyag a változás jellegét tekintve a part menti sávokban is és a kotrási helyeken is egyértelműen (és jelentősen) finomodott. Más kérdés, hogy a jelentős kiülepedést a Nagymaros-Dunaújváros közötti negatív hordalékmérleg - ugyancsak elvileg - kizárja. Medermérésből és hordalékmérésből származó anyagmérleget azonban még sehol, senkinek sem sikerült elfogadható összhangba hoznia. A görgetett és a lebegtetett hordalék mozgásának legegyszerűbb modellje, hogy a szakaszra (szelvénybe) felülről érkező hordalék egy része, vagy lerakódik, vagy az egész csak „átvonul". Eközben természetesen a szakaszon is keletkezhet hordalék: a meder erodálódik (az oldalirányú bemosástól most tekintsünk el). Ezt a kétirányú folyamatot, „átrendeződést" a szakasz két végpontján végzett hordalékmérés és a számított hordalékmérleg nem tárja fel. Az ismételt és a hossz mentén térben és időben gyakoribb mederfelvétel viszont a mérési időszakban lezajlott szakaszon belüli mozgásoknak legalább a kezdeti és végállapotát rögzíti, amiből aztán a folyamatok dinamizmusára is következtetni lehet. A meder-átrendeződésnek éppen a kotort szakaszokon különös jelentősége van. A kotrási gödrök olyan helyi esésváltozást, örvénylést, keresztáramlást stb. okozhatnak,