Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Nagy László-Reményi Péter: A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer környezeti hatástanulmánya

A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer környezeti hatástanulmánya 507 A tervezett műszaki berendezések hatására a szélsőséges belvízi helyzetek nagymértékben csökkennek. A termelés biztonsága növekszik, és mód nyílik mintegy 10 km

2 ma rendszeresen fakadóvizes, ill. túlvizesedett terület értékesebb művelési ággal való hasznosítására, a termelési potenciálnak a jelenlegihez viszonyított növelésére. Az üzemi vízrendezéshez a BNV alapberuházása részeként a térség belvízlevezető főmű hálózata megépül, figyelemmel a távlati vízrendezés-fejlesztési igényekre. A dunakiliti tározóból a töltéseken és altalajon át elszivárgó vizek a töltéssel párhuzamos szivárgó csatornában gyűlnek össze, ahonnan a pillanatnyi igényektől függő arányban - a Mosoni-Dunába, illetve a mellékágrendszerbe és a holtágakba vezethetők. A rendszer működését nemzetközi tapasztalatok is alátámasztják. Üzembe helyezése a dunakiliti duzzasztás megkezdése előtt szükséges. A mellékágakban a felszín közelében tartott vízszintek mintegy „megtámasztják" a szigetközi talajvízmezőt, egyben - a Dunát kísérő közel 300 méteres sáv kivételével a hullámtéri erdők számára is vízpótlást adnak. A hullámtéri ágrendszer 80-150 m széles medrei, amelyek folyamatosan kapnak a szivárgóból frissítő vizet, az előbbiekben említett vízminőségi hatások mellett, hozzájárulnak a tájkarakter megőrzéséhez. A szivárogtató rendszer így a természetbe simuló, harmonikus megoldás. A szigetközi hullámtéri erdők jelenlegi állapota és hozama 300 m széles parti sáv kivételével - változatlanul fenntartható. A parti sávon fajtacserét kell végrehajtani. A hatásvizsgálatok egyértelművé tették, hogy a BNV a térszerkezetben, a teridetfelhasználásban és a település hálózatban, illetve a települések jelenlegi funkciójában csak kisebb - nem meghatározó - módosulásokat idéz elő. Az építés alatti ellátási-szociális viszonyokhoz a tervek megfelelő ellátóhálózat-bővítést tartalmaznak. Ezek tervei olyanok, hogy az építés befejezése után területük infrastruktúráját bővítik. A BNV hatására bekövetkező kisebb tájpotenciál változások (javulások) elsősorban az üdülés-idegenforgalomban valósíthatók meg. A vízlépcsőrendszer építése során a Komárom-Dunaalmás közötti vasútvonalat megerősítik, mivel a vasútvonal egyben az árvízvédelmi töltés szerepét is betölti. Az árvizektől veszélyeztetett közutakat szintén bevédik. A korszerűsítéssel együttjáró átépítés a 10., a 11. és a 12. főközlekedési út mélyfekvésű szakaszait érinti. A nemzetközi hajózás számára a Duna Bizottság ajánlásainak megfelelő vízmélységű és szélességű hajóút jön létre a Pozsonyig terjedő kb. 200 km hosszú Duna-szakaszon. A térségben ma található természetvédelmi területeket és védett természeti értékeket a BNV megvalósítása nem veszélyezteti. A vizsgálatok és a széles körű egyeztetések kimutatták, hogy a Szigetközben az ásványi ágrendszer növénytársulása képvisel olyan természeti értéket, amlynek megőrzése indokolt. A hullámtéri szivárogtató rendszer és más ehhez szükséges művek terei már ennek figyelembevételével készültek, ill. készülnek. A Szigetközben mintegy 85 km

2 tájvédelmi körzet kialakítása megtörtént. Az alapberuházás előkészítésének részeként az igénybe vett terület régészeti feltárását elvégezték, a konzerválás, a további kutatás, valamint a kiállítások előkészítése folyamatban van. A vízlépcsőrendszer során megépülő létesítmények hatására az árvízi biztonság az egész érintett szakaszon megnő. A müvek alkalmasak lesznek a 200 évenként egyszer jelentkező árvizek biztonságos levezetésére. Ezzel a védett területen a kb. 300-350 milliárd Ft-ra becsült nemzeti vagyon értékének biztonsága mintegy háromszorosra növek-