Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
4. füzet - Nagy László-Reményi Péter: A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer környezeti hatástanulmánya
A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer környezeti hatástanulmánya 497 - A mellékvízfolyásokon általában minőségromlás mutatkozott. A vízminőség keresztszelvénybeli változását a szobi szelvényben vizsgálták. Megállapítható volt, hogy - két vízminőségi összetevő (NO3 és PO 3-) kivételével a bal oldali átlageredmények kedvezőtlenebbek, mint a jobb oldaliak, - három összetevő esetén a különbség különösen jellegzetes: a permanganátos és dikromátos oxigénfogyasztás (KOI p e, KOI d e) és ammóniumion NH4 esetén a bal parti értékek 26%-kal, illetve 75%-kal magasabbak a jobb parti értékeknél. A fenéküledék szennyezettségének vizsgálata a parti szűrésű vízbázisok térségében azt mutatta, hogy a mért legnagyobb értékek egyes nehézfémeknél esetenként több nagyságrenddel nagyobbak mint a természetes „szennyezetlen" állapotra korábban feltételezett háttérértékek. A Duna különböző vízhasználatokra való alkalmasságát ivóvízellátás, ipari vízellátás, öntözés, halgazdaság és az élővilág stabilitása szempontjából vizsgálták. A vizsgálatokból megállapítható, hogy az ammóniumion NH4 vonatkozásában a minőség az egész szakaszon II. osztályú, de egyrészt ez a mennyiség alig haladja meg a határértéket, másrészt a vízminőségi összetevő változása mindenütt javuló értéket mutat. A nitrátion NOJ ugyanakkor mindenütt I. osztályú, de időbeli változása romlást mutat. Aggasztó, hogy a szaprobitási index alapján megállapított vízminőség mindenütt II. osztályú, és a változás tendenciája kis mértékben romló. Ásványolaj alapján a vízminőség III. osztályú. A Duna vízminőségi viszonyainak elmúlt tízévi alakulása - különösen a nitrogénháztartás változása - kedvezőtlenül befolyásolhatja Budapest parti szűrésű vízbázisait, és hasonlóan a Csepel-szigeti vízműhöz, itt is fel kell készülni a klórozáson túli víztisztításra. A trofitásfok és annak változásai a fitoplankton állománysűrűségéről a klorofilltartalmáról, valamint fotoszintetikus oxigéntermelés mértékéről rendelkezésre álló adatok alapján került értékelésre, figyelembe véve a Zooplankton mennyiségi vizsgálatainak eredményeit is. A trofitási fok az érintett Duna-szakaszon a vízfolyás irányában nő és jellegzetesen évszakos változásai vannak, amit a vegetációs időszakban legnagyobb mértékben a vízjárás befolyásol. A vízsebesség csökkenésének legközvetlenebb hidrobiológiái hatása - a vegetációs időszakban - a planktonikus algák mennyiségének, és az ezzel kapcsolatos folyamatok intenzitásának növekedése. A Duna trofitás foka a 20-25 évvel ezelőtti állapothoz viszonyítva lényegesen nőtt, de az utóbbi évtizedekben már lényegesen nem változott. A biológiai vízminőség változásai, elsősorban a tápláléklánc közvetítésével a halállomány mennyiségének és faji összetételének változásaiban nyilvánulnak meg. Összefoglalva a BNV által érintett magyar Duna-szakasz hidrobiológiái állapotát megállapítható, hogy a hosszútávú hidrobiológiái állapotváltozásokat elsősorban a szennyezőanyag-terhelés, míg a vegetációs időszakban bekövetkező változásokat elsősorban a hidrobiológiái viszonyok (vízhozam, vízsebesség) határozzák meg.
