Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Nagy László-Reményi Péter: A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer környezeti hatástanulmánya

Vízügyi Közlemények, LXX. évfolyam 1988. évi. 4. füzet A BŐS-NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐRENDSZER KÖRNYEZETI HATÁSTANULMÁNYA DR. NAGY LÁSZLÓ és REMÉNYI PÉTER A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer (BNV) előkészítő munkálatai már az 1950-es években megkezdődtek. A koncepció kialakításához, az egyes változatok összehasonlításához szükséges kutatások, tudományos vizsgálatok szervezetten 1960-ban indultak. Ezek a vizsgálatok a műszaki-gazdasági kérdések mellett igen részletesen foglalkoztak a természetvédelem és a tájesztétika követelményrendszerével. Már ebben az időszakban alapkövetelmény volt a „jelenlegi állapot" megtartására, ill. visszaállítására vonatkozó elv - mai ismeretek szerint a környezetvédelem szempontjainak - betartása. Ezek a vizsgálatok az 1970-es években meggyorsultak és a vízzel kapcsolatos tudományterületek szinte minden ágára, sőt a kapcsolódó tudományágakra is kiterjedtek. Tudva levő, hogy a magyar és a csehszlovák miniszterelnök által 1977-ben aláírt államközi szerződés alapján az építési munkálatok 1978-ban mindkét oldalon megkezdődtek. Gazdasági okok miatt magyar oldalon a beruházás 1981 és 1984 között csak állagmegóvási tevékenységre korlátozódott. Az 1983 október hónapban aláírt szerződésmódosítás - amely a beruházás és ezen belül az energiatermelő berendezések 4 évvel későbbi, 1990-1994 közötti üzembehelyezésére vonatkozik - 1984 februárjában került ratifikálásra. A munka ezt követően felgyorsult. A gazdasági körülményeink miatt 1981-ben a csehszlovák féllel kezdett tárgyalásokkal egyidőben a vízlépcsőrendszer terveinek ismételt tudományos áttekintésére került sor. Ennek a jelentős munkának keretében a Magyar Tudományos Akadémia egymást követően több bizottságot szervezett. A bizottságok általában azt állapították meg, hogy a vízlépcsőrendszer a Duna komplex hasznosítása keretében megvalósítható, a tervek a legkiérleltebb megoldásokat tartalmazzák (OMFB 1983). Ugyanakkor javasolták, hogy a környezetre gyakorolt hatások komplex módon is értékelésre kerüljenek. A környezeti hatásokat vizsgáló tanulmányok összefoglaló értékelésére az MTA újabb bizottságot alakított. Láng István akkori főtitkárhelyettes elnökletével, amely szintetizáló jelentésében (MTA 1983) azt állapította meg, hogy a vízlépcsőrendszer által okozott környezeti változások összhatásukban történő értékelése célszerűen környezeti hatástanulmány keretében történhetne. A kézirat érkezett: 1988. VIII. 2. Dr. Nagy László oki. mérnök, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (KVM, Budapest) Vízkészlet-gazdálkodási főosztályának vezetője. Reményi Péter oki. mérnök, a KVM Természetvédelmi főosztályának vezetőhelyettese.