Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

3. füzet - Várallyay György: A talaj, mint a biomasszatermelés aszályérzékenységének tényezője

378 Vár ally ay György Az ellentmondás felszámolása csak új vízkészletek feltárásával (erre mennyiségi és minőségi korlátok miatt egyre kevesebb a lehetőség) vagy a vízfelhasználás hatásfokának növelésével oldható meg, amelynek legfontosabb eszköze a talaj vízháztartásának szabályozása (Várallyay 1985a, 1986b). Megkülönböztetett jelentősége van ennek Magyarországon, elsősorban a Magyar Alföld változatos mikrodomborzatú, talajtakarójú és talajvízű területein. Itt az átlagosan 550 mm évi csapadék elvileg még a jelenleginél jóval magasabb termésszintek esetén is biztosítja a növények (zömének) vízigény-kielégítését. Az átlagos csapadékmennyiség azonban többnyire szeszélyes időbeni és területi megoszlásban hullik, gyakran csupán szerény hányada jut el a növényig. Ezért adódik azután gyakran zavar a növények vízellátásában, s van, vagy lenne szükség a hiányzó víz pótlására, illetve a káros víztöbblet eltávolítására - esetleg ugyanabban az évben, ugyanazon a területen. A mezőgazdasági termelés mai (és a jövőben tervezett még magasabb) színvonalán ugyanis az elmúlt időszakhoz viszonyítva lényegesen nagyobb jelentősége van a termésbiztonságnak, a szélsőséges (esetleg belvíz- és árvízveszélyt, felszíni lefolyást és talajpusztulást okozó szélsőségesen nedves, illetve aszálykárokat, agrotechnikai nehézségeket okozó szélsőségesen száraz) nedvességviszonyok, ökológiai (víz és tápanyag) stresszhelyezetek megelőzésének, kiküszöbölésének, mérséklésének (Petrasovits 1982,1983, Láng-Csele-Harnos 1983). Ilyen ökológiai stressznek tekinthető a csapadékhiány, illetve az úgynevezett „légköri aszály". Hogy ez adott hely adott növényállományában milyen károkat (reverzibilis és irreverzíbilis fejlődési rendellenességek, biomassza produktum, s ezen belül a felhasználásra kerülő termés csökkenése, minőség romlása, betegségekkel és rovarkártevőkkel szembeni ellenállóképesség csökkenése stb.) okoz, az nem kis mértékben a talajviszonyok, valamint a talajvízből történő vízutánpótlási lehetőségek függvénye. A növények vízellátását korlátozó tényezők (Várallyay 1979) a rendszertelen időjárási helyzetekkel (elsősorban csapadék- és párolgásviszonyokkal) és gyakran mozaikosan tarka talajtakaróval kombinálódva igen változatos aszály-következményeket eredményeznek ( Váralylyay 1984). 3. A vízfelhasználás hatásfokának növelése Magyarországon, különösen a Nagy-Alföldön a mezőgazdasági vízgazdálkodás alaptétele nem lehet más, mint a vízfelhasználás hatásfokának növelése. Ennek érdekében elsősorban a talaj tulajdonságait és a környezeti tényezőket kell úgy befolyásolni, hogy: - a csapadék minél nagyobb hányada jusson a talajba (felszíni lefolyás és párolgás csökkentése) ; - a talajba jutó víz minél nagyobb hányada tározódjon a talajban káros talajtani és környezeti mellékhatások nélkül (tározóképesség növelése, „szivárgási-veszteségek" csökkentése) ; - a talajban tározott víz minél nagyobb hányada váljon a termesztett növények számára hasznosíthatóvá (Várallyay 1985a, 1986b).