Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
3. füzet - Lotz Gyula-Harkay Máté: A természetbe illeszkedő vízfolyásrendezés
346 Lötz Gy. és Harkay M. közlekedési létesítményeket és milyen mértékben van, vagy lehetséges-e vízerő-hasznosítás a vízfolyáson, az utóbbi időben mind gyakrabban merül fel igény régi vízimalmok helyreállítására), hogyan javítható a vízfolyás természetes tisztulóképessége. Ide tartoznak még az üdülés, idegenforgalom igényei, a természetvédelem szempontjainak tekintetbe vétele, a vízfolyás állapotának javítása a természetes folyamatok fokozott figyelembevételével (pl. nedves biotópok helyreállítása). Vizsgálni kell továbbá, hogy a vízfolyás rendezését indokló kár vagy hátrányos helyzet egyáltalán a vízfolyás jelenlegi állapotából ered-e, vagy egyéb hatásnak tulajdonítható. A teljesség igénye nélkül bemutatunk pár olyan esetet, amikor a vízfolyás rendezése nem indokolt: A kiöntési gyakoriság csökkentése érdekében történő mederrendezés előtt fel kell mérni a kiöntések által közvetlenül (az árhullámok levonulásának időtartama alatt) keletkező károkat. Ezeket el kell választani azoktól a károktól, melyek abból származnak, hogy a mederből kiömlött víz valamilyen okból nem tud az árhullám levonulása után rövid idővel visszafolyni a befogadóba. (Kisvízfolyások árhulláma általában nem haladja meg a 24 órás időtartamot, de szélső esetben sem több néhány napnál.) A völgyfenéken tározódó víz okozta károk az esetek túlnyomó többségében a vízfolyás rendezése nélkül is orvosolhatók. Leghelyesebb az. ha a völgyfenék művelése megfelel a vízfolyás sajátosságainak, a gyakorolt művelési ág olyan, hogy az amúgy is rövid idejű elöntéseket jelentősebb károsodás nélkül kibírja. Ez ökológiai szempontból is optimális. A vízfolyás rendezését indokolttá csak az a kárrész teszi, mely sem a völgyfenéken tározódó víz megfelelő elvezetésével, sem a vízfolyás sajátosságaihoz igazodó művelési ág változtatással nem hárítható el. Ezt a kárrészt és a mederrendezés költségeit szigorú gazdasági elemzésnek kell alávetni. Nemegyszer kimutatható lesz, hogy a kiöntési gyakoriság csökkentése nem gazdaságos. A természet szempontjából - bármilyen különösen hangzik is az a legjobb vízrendezés, mely elmarad. Sokszor előfordul, hogy a vízfolyás medermérete befogadónak megfelel, és ehhez területi vízrendezést akarnak csatlakoztatni. Ilyenkor általában mind a hatóság, mind a tervező előirányozza a területi vízrendezés csatlakozása alatti teljes vízfolyáshossz kiépítését anélkül, hogy a területi vízrendezés hatását vizsgálná. Ezekben az esetekben csak akkor szabad állást foglalni, ha a területi vízrendezés a befogadó vízjárására számottevő hatással van, és a többletkárok gazdaságossági számítással kimutathatók. A meder mélyítésére - elsősorban szűk völgyek esetén - csatlakozó müvek tervezése nélkül is igény jelentkezhet annak érdekében, hogy a völgyfenék talajvízszintje csökkenjen. Itt minden esetben meg kell vizsgálni a talajvízszint származását. A talajvíz-és a pangó felszíni víz - rendszerint a domblábi fakadóvízből származik. Ennek felfogása és rendezett elvezetése legtöbbször a vízfolyást érintő munkák nélkül is lehetséges. Tudatában kell lennünk azonban annak, hogy a nagyobb mértékű talajvízszint-csökkenés - tehát a vízfolyást nem érintő módon elért is - megváltoztatja a magas talajvízállású völgyfenék természetes élővilágát. Ilyen beavatkozást megelőzően össze kell vetni az elérhető gazdasági eredményt nemcsak a felmerülő költségekkel, hanem a természetben előálló nagymérvű változásokkal is. Nem egy völgyünkben tapasztalható, hogy régebben a völgy két oldalán egy-egy „elégtelen" méretű meder volt. Mindkét meder felfogta a domblábi fakadóvizeket, részt vett az árvizek levezetésében. A két meder között viszonylag keskeny néhány 100 m-es sávban rétmüvelés folyt. A vízfolyás „rendezése" során a vízfolyás új nyomvonalon, a
