Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

1. füzet - Székely Ferenc: Szivárgási és advekciós transzportfolyamatok numerikus modellezése rétegzett hidrogeológiai rendszerben

26 Székely Ferenc van. A felső vízadó réteg D" = E" = F" = 0 és G"= 110 segéd változóinak ismeretében (40) alapján meghatározhatjuk a Z12 függvény értékét Z12= -6,7745. Ezt követően a (39) képlet segítségével kiszámíthatjuk a keresett Az = 3,39 m lefelé irányuló elmozdulást (a z tengely pozitív iránya lefelé mutat). A második változatnál az áramvonal kezdőpontját a z= 10 m helyzetű vastagsági felezősíkba, vagyis az alsó szivárgási zóna fedősíkjába helyezzük. Mivel ennek a szivárgási zónának az alsó határfelülete vízzáró, a lokális koordinátarendszer origóját felfelé mutató z tengellyel itt vesszük fel. A (42) összefüggés alapján azt kapjuk, hogy z(X, У) = 7,13т, vagyis az ugyancsak lefelé irányuló zíz = 2,87 m elmozdulás kisebb, mint az előző esetben. 6. A változók szabályozása 6.1. Egyszerű szabályozás lineáris rendszerekben A piezometrikus nyomás vagy a töménység szabályozása lineáris rendszerekben a legegyszerűbb, mivel valamely hatófüggvény és az okozott hatás között lineáris kapcsolat van. Ez azt jelenti, hogy pl. n db ható- vagy gerjesztőforrással n kiválasztott szabályozási pontban tudjuk a változók értékeit a megadott szinten tartani. Egy időpont vagy permanens helyzet szerinti szabályozás a hatóforrások vonatkozásában csupán n ismeretlenes lineáris algebrai egyenletrendszer megoldását igényli. Véges időtartományt vizsgálva a szabályozó hatófüggvények idősorait kell előállítani. Nyomás-szabályozás esetében pl. felhasználhatjuk a Duhamel-tételt, amely a problémát minden időpontban a t szerinti konvolúciós integrálokat tartalmazó integrálegyenlet-rendszer megoldására vezeti vissza. Ez a megközelítés természetesen igényli az összes hatóforrás és az összes szabályozási pont közötti átmeneti vagy súlyfüggvények ismeretét, ezért nagyszámú szabályozási elem esetében ez a módszer nehézkessé válik. A kiegészítő feltételek hiányából fakad a közvetlen szabályozási eljárás másik hátránya, ui. a megoldás-vektor fizikailag vagy műszakilag irreális elemeket (negatív töménység, negatív drénezési hozamok) is tartalmazhat. Ezt az egyszerű szabályozási módszert leginkább a kutas vizszintszabályozó rendszerek tervezésénél alkalmazzák, itt ugyanis a permanens vagy nem permanens átmeneti függvények (az ún. kútfüggvények) általában analitikusan előállíthatók. A vízminőség szabályozására a 4.3. pontban alkalmazott alapadatok és eredmények felhasználásával mutatunk be egy rövid számpéldát. A (32) összefüggés, valamint a II. táblázat utolsó sorában található genetikus együtthatók alapján a t = 30 év időpontra felírhatjuk a kutak kevert vizének CW töménységét meghatározó CW= CR • 0,2719 + + CP • 0,2762+ С • 0,4519 képletet. A folyóvíz CR, a beszivárgó csapadékvíz CP vagy a tárolt felszín alatti víz С koncentrációja közül bármely kettőt rögzítve meghatározhatjuk a harmadik forrás olyan töménységét, amellyel a kitermelt kútvíz töménysége egy előírt szabályozási szinten marad. Ennél a feladatnál nyilvánvalóan n= 1. Legyen például a kútvíz előírt töménysége CW= 20, CP és С pedig feltételezéseinek megfelelően 30, ill. 10, akkor a folyóvíz töménységére CR = 26,46 g/m

3 értéket kapunk. A fizikailag irreális megoldást mutatja az az eset. amikor az előírt CW= 20 értéket a CP beszivárgási töménység csökkentésével kívánjuk elérni. A folyóvíz CR = 100 tö-