Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
2. füzet - Rátky István: A Szekszárd-Bátai belvízcsatornán levonuló árhullámok számítása
Vízügyi Közlemények, LXX. évfolyam 1988. évi 1. füzet A SZEKSZÁRD-BÁTAI-BELVÍZCSATORNÁN LEVONULÓ ÁRHULLÁMOK SZÁMÍTÁSA DR. RÁTKY ISTVÁN A Sárköz térség melioráció vizsgálatán belül (Dobos et ai 1987) feladatunk volt a Szekszárd-Bátai-főcsatorna és a Lajvér-patak alsó szakaszán levonuló belvízi árhullámok hidraulikai modellezése. Ismeretes, hogy az árhullámok levonulása során valamely csatorna szelvényben nem az a vízhozam terhelés alakul ki, amelyet - hagyományos módon - a bekapcsolódó vízgyűjtőterületekről (mellékcsatornákról) levonuló vizek egyszerű összegzésével nyerünk, hanem az, amelyet a főcsatornán és a mellékcsatornákon levonuló árhullámok összetalálkozása eredményeként kapunk. A vízszintek sem egyeznek meg azzal, amit a vízhozam ismeretében a Chezy-képletből számolunk, mert a mederben az árhullám ellapul. A feladat megoldása érdekében ellenőrizni kellett a méretezési alapadatokat: a hátai szivattyútelep tervezett teljesítőképességének bővítéséhez, a mértékadó terhelés megadásával (£? ma x), és a csatornák mértékadó terhelését figyelembe véve, ellenőrizni kellett a tervezett szelvény geometriai adatait, azaz meg kellett adni a legnagyobb vízszintek burkoló görbéjének hossz-szelvényét, a szivatu útelephez érkező vízhozam időbeni változásának ismeretében, tájékoztatást kellett adni az üzemrend kialakítási lehetőségeiről. A tervezési gyakorlatban - főleg egyszerűsége miatt - még mindig legelterjedtebb a Chezy-képlettel történő csatornamcretezés. A szigorúan véve permanens egyenletes áramlásra érvényes összefüggéssel való méretezés nem mindig gazdaságos és optimális, akár az építési, akár az üzemeltetési költségek tekintetében. Ez a felismerés nem új, eddig is történtek sikeres kísérletek pontosabb számításokra, amelyek a gyakorlatban eddig még sajnos nem terjedtek el (Kozák 1972, Kozák-Rátky 1976, Fekete-Rátky 1976, Varga 1979, Szigyártó 1980, Mayer 1983). Az eredmények mindegyike abban jelent előrelépést, hogy kisebb-nagyobb közelítéssel a természetben előforduló nem permanens jelenséget veszi figyelembe és annak modellezésére törekszik. A térben háromdimenziós, időben változó vízmozgásnak már az egydimenziós, időben változó közelítése is lényeges minőségi javulást jelent. Az utóbbi időben a továbbfejlesztés, az eredmények megbízhatóságának korlátját nem az elméleti alapok, hanem a hidrológiai alapadatok és a kisteljesítményű számítógépek jelentették. A ma már meglevő nagyobb memória kapacitású és teljesítményű személyi számítógépek ugrásszerű fejlődést eredményeztek a hidrológiai adatfeldolgozásban és a pontosabb hidraulikai modellek alkalmazásában. A kézirat érkezett: 1988. I. 16. Dr. Rátky István oki. építőmérnök a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet Vízépítési Tanszékének adjunktusa.
