Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
1. füzet - Székely Ferenc: Szivárgási és advekciós transzportfolyamatok numerikus modellezése rétegzett hidrogeológiai rendszerben
Szivárgási és advekciós transzportfolyamatok numerikus modellezése... 19 vonatkozásában egyaránt lineáris, ezért a H és а С jellemzők változásai felírhatok az egyes hatótényezők által okozott részhatások összegeként. A felszín alatti hidraulikában régen alkalmazzák ezt az elvet (pl. kútcsoportok méretezése), ezért most a koncentrációra vonatkoztatva mutatjuk be felhasználásának lehetőségét. Lineáris rendszerek esetében a töménység az alábbi összeg alapján számítható : n C(x, y, z, t) = X Ci max ' У, Z, t) (32) i- 1 ahol C, ma x - az /'=1, ..., m sorszámú külső forrás, valamint az i = m+ 1, ..., n sorszámú belső zónában tárolt víz maximális koncentrációja. c,(x, y, z, t) - az í-ik forrás vagy zóna egységnyi maximumra normált CP, CR vagy С eloszlása által kiváltott válaszfüggvény azzal a feltétellel, hogy a többi forrás ill. zóna koncentrációja zérus. A válaszfüggvények speciális típusai a lineáris rendszeranalízisből ismert súlyfüggvények és átmeneti függvények, amelyek az időben Dirac-impulzus ill. Heaviside-féle egységugrás-függvény szerint változó hatófüggvényekre vonatkoznak. A vízminőségi modellezésben felhasználható genetikus függvények olyan átmeneti függvények, amelyeknél az egyes, konzervatív jelzőanyaggal működő források illetve az ilyen anyagot tároló zónák, területileg állandó és egységnyi CP, CR és С töménységgel hatnak. A genetikus függvények előállításával tehát egységnyi töménységgel végzett mesterséges nyomjelzést szimulálunk, a számított áttörési görbe értéke ezért az adott forrásból származó víz aranyát mutatja. Az összes lehetséges származási forrásra meghatározott genetikus függvények vagy együtthatók összege egy adott pontban és időben 1. Ez újabb lehetőséget ad a numerikus szimuláció hibájának becslésére és a genetikus együtthatók értékének korrekciójára abban az általánosnak tekinthető esetben, amikor pontos analitikus megoldás nem áll rendelkezésre. Amennyiben a genetikus függvényösszeg relatív hibája meghaladja az 5%-ot, a töménység szimuláció eredménye kétséges. Ezt a numerikus hibavizsgálatot és minősítést diffúziós és diszperziós modellek sőt keveredési folyamatokat leíró felszíni vízminőségi modellezés esetében is célszerű elvégezni. A genetikus függvények idősoraiban a töménység növekedése általában csak egy idő elteltével, tehát késleltetéssel kezdődik. Ez a késleltetési idő az adott forrás távolságától, a nyomáseloszlástól, paraméterektől függ, és a vizsgált pont ill. a hatóforrás közötti tartózkodási idővel egyenlő. Ezt a lehetőséget használta fel Halász (Halász - Miskolczi 1987) a felszín alatti vízbázisok térbeli védőidomainak meghatározására. Az elérési, tartózkodási idő számítására azonban általában a hagyományos áramvonal módszert alkalmazzák, amelynek egy lehetséges változatát a FSRADA modell kapcsán ismertetjük. A genetikus analízis módszerét „A felszín alatti vizek genetikájának, hidraulikai kapcsolatainak vizsgálata hidrogeokémiai, izotóphidrológiai és geotermikus módszerekkel" c. MTA OTKA alapkutatási téma keretében dolgoztuk ki. A genetikus analízis gyakorlati alkalmazásai közül az Andornaktálya D1-D4 kutakból kitermelt víz minőségének előrejelzését említjük meg. Ezen a területen a fenti kutak
