Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Petrasovits Imre: Az aszálystratégia jelentősége Magyarországon

Az aszálystratégia jelentősége Magyarországon 173 A növénytermesztés-földhasználat eredményességét a hőmérséklet és csapadékviszonyok a lehetséges evapotranszspiráción, a mezőgazdaság vízigényén és a növénytermesztésnek a felhasználható vízkészletre gyakorolt hatásán keresztül befolyásolja. Ez utóbbiakra lényeges káros befolyással lehet és aszálytényezőként jelentkezhet az adott térségen kívülről érkező száraz, meleg szelek hatása. Magyarországi méréseink szerint a növényzet vízigényét a szélviszonyok ± 15%-kal képesek módosítani. Szélső esetben tehát a szél az ET 30%-os ingadozását okozhatja. A másik fontos okcsoport a talaj és annak felszíni domborzata. A csapadék fogadásában és tárolásában legfontosabb talajtani jellemző a talaj vízbefogadó és hasznos víztartó képessége. Homoktalajaink aszályérzékenységének egyik magyarázata éppen az alacsony 80-100 mm/m víztartóképességében van. A csapadék mennyiségétől és megoszlásától függően a homoktalajokon a kukorica aszály okozta vesztesége az évek 80-90%-ában kimutatható. Azonos időjárási viszonyok között viszont, amikor a talajréteg hasznos víztartó képessége pl. 250 mm/m, a szárazság okozta szignifikáns terméscsökkenés az ország számos helyén csak az évek 10-20%-ában mutatható ki. A domborzat meghatározó lehet a területről lefolyó víz mennyisége és az erózió kialakulása szempontjából. Ez utóbbiak következtében eleve kevesebb a talajban visszamaradó vízmennyiség és lényegesen csökkenhet a talajok víztartó termőrétegvastagsága és maga a diszponíbilis víztartó képesség is. Az 5%-osnál nagyobb lejtőkön a földhasználat módjától függően csökken a csapadékból rendelkezésre álló víz mennyisége és annak a talajban tárolható hányada is. A növényállományok vízigényének kielégítésében igen jelentős lehet a talajvízből származó vízbevétel nagysága. A talajvízmélységtől függően ennek nagysága a mérések és tapasztalatok szerint elérheti a kukorica esetében pl. a tenyészidei összes vízigény 30%-át, sőt még ennél többet is ott, ahol a tenyészidő alatti talajvízmélység 1,5-2 m között váltakozik. Erre ott van lehetőség, ahol nincs a talajvíz kapilláris-, illetve a gyökérzet mozgását akadályozó talaj. A talajvízmennyiség és tenyészidőszak alatti változásának ismerete, előrejelzése fontos lehet az „aszály-diagnózis" megállapításában és terápiájában egyaránt. A szárazság társadalmi tényezői mindenekelőtt a földhasználatban alakulnak ki. A különböző művelési ágak (gyep, szántó, gyümölcsös, stb.) eltérő vízigényeket jelentenek. Az egyes művelési ágakon belül azonban a termesztéstechnológia helytelen alkalmazása is aszály létrejöttének lehet az oka. így a racionális vízhasználat szempontjait figyelmen kívül hagyó növényfaj, fajta megválasztása, a vízpazarló talajmüvelési és vetési módok, a nem megfelelő trágyázás - tápanyag-gazdálkodás, a túl nagy tőszám, stb. külön-külön is a termesztett növényzet vízigényének kielégítését akadályozhatják, s elősegíthetik a természeti tényezőkkel kölcsönhatásban az aszály kialakulását. Az aszály létrejöttét, illetve hatásának nagyságát társadalmi-gazdasági tényezők is alakítják. Ezek közül különös figyelmet érdemelnek a következők: - eszköz és tőke mennyisége, minősége a gazdaságokban, - infrastruktúra színvonala a gazdaságokon kívül, - emberi, dolgozói érdekeltség a gazdaságokban és azonkívül, - politikai stabilitás szintje, minősége. Mindezek az emberi tényezők az irányítás és vezetés színvonalán keresztül kiválthatják a természeti tényezők által nem indokolt mértékű aszályhatást, illetve csökkenthetik az aszály bekövetkezésének kedvezőtlen következményeit. Az aszálystratégia kialakítása és végrehajtása az egyes gazdaságok szintjén sem nélkülözheti ezeknek a szocio-ökonómiai tényezőknek az elemzését és racionális kezelését.