Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

4. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlesztésének alapjai

A vízügyi jog fejlesztésének alapjai 649 ban fordul elő, lassabb ütemű, és általában jobban be is illeszthető a meglévő rendszerbe (ilyen volt pl. utóbb az államigazgatási eljárási jog és annak vízügyi adaptálása, ám mint ez a példa is mutatja, rendszeri problémák ilyenkor sem kizártak, mint a vízügyi hatósági hatáskör összeférhetetlenségi esetének a felvetődése). Végül egyáltalán nem közömbös a vízügyi jog fejlesztését illetően az sem, hogy a kétféle jogalkotási variáns tartalmilag milyen területeket érint jellegzetesen. Természetesen ebben nem lehet exakt elhatárolást keresztül vinni. Mind a strukturális, mind az időközi jogszabályok egyaránt előfordulhatnak a vízgazdálkodás joga és a vízjog területén, és új elemeket hozhatnak létre az ágazati-szakmai tartalomban éppen úgy, mint a szervezeti vagy működési-funkcionális elemeket illetően. Az a helyzet, hogy a különösen nagy fluktuációjú időközi ad hoc jogalkotás elsősorban a működés gazdálkodási szférájával van kapcsolatban, a vízügyi jog speciálisan szakmai elemeit, akár a vízgazdálkodás jogában, akár méginkább a vízjogban, kevésbé érinti. Noha persze ez sem kizárt; hiszen éppen napjainkban a közfeladatok költségei áthárításának nagyon is aktuális gazdasági indíttatású szabályozása a vízügyi jogrendszer szakmai jellegű alapkérdéseihez is szorosan kapcsolódik. Ennek ellenére a kétféle „jogfejlesztési irány" között a tartalomban - szerencsére - egy viszonylag jellegzetes különbség van, s ennek tudható be, hogy a vízügyi jog szervezeti és szakműködési alapszabályai, valamint közhatalmi intézmény-rendszere évtizedeken át viszonylag érintetlen maradhattak, oly nagymértékű és labilis jogalakulás mellett is, amelynek azonban más területek voltak a célpontjai. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ez a különböztető jellemzés inkább „statisztikai" értékű, semmint elvi érvényű, s mindenképpen fennáll a jogrendszer egységének veszélyeztetése és egyenetlen fejlődésének a veszélye. A jogfejlesztés felvázolt hatótényezőinek szinopszisát - a tipikusnak tekinthető kapcsolódásaikban, nagy valószínűséggel - a következőképpen lehet megadni : - strukturális (rendszeri) - belső (tervszerű) - szakmai - operatív (irányítási) - külső (időközi) - funkcionális A valóságos értékű jogféjlesztést illetően a figyelem a következőkre összpontosult: - a strukturális (rendszer-fejlesztő) jogra, - általában a belső indíttatású, tervezhető-összehangolható jogalkotásra, - általában a vízügyi szakmai tartalmú rendszerelemekre. A vízügyi jog fejlesztésére ható egyéb hatások sem kerülhetők el, viszont ezek nem programozhatók és alig fékezhetők ; a jogfejlesztés szempontjából azonban csak annyiban érdemelnek figyelmet, hogy a vízügyi jog alaprendszerével való összhang ezek fellépése esetén is megmaradjon, vagy legalábbis ne rontsák le azt, a jogegység megálljon és biztosítsa a jogalkalmazás lehetőségét (rendszertartás), és az időközi ad hoc jogalkotás ne húzzon el túlzott mértékben a rendszerfejlesztés előtt, s az organikus jogfejlesztéssel szemben ne uralja a figyelmet, jószándékot és az erőforrások teljességét. Ezt a gondolatmenetet lezárandó, még két megjegyzés kívánkozik ide. A jogfejlesztés kritériumául a rendszer-szempontot nem divatból és nem mániából hangoztatjuk, s nem is esztétikai meggondolásból (bár egy jól kiépített jogrendszernek „esztétikája" is van!); hanem azért, mert a jog belső gondolati egység és rendszer nélkül már akkor kiépíthetetlen és alkalmazhatatlan volt, amikor rendszer-szemléletről még senki nem beszélt és nem hallott. A másik az a kérdés, hogy voltaképpen mi különbözteti meg a rendszerfejlesztő jogot az időközi ad hoc jogtól. A jogszabályok egyrészt nincsenek címkével ellátva, és a szintjük sem