Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

4. füzet - Domokos Miklós: Az "Ausztria vízháztartása" című project

588 Domokos Miklós 3. Eredmények A project eddigi szakaszában a vízháztartási vizsgálatokhoz szükséges adatokat feldolgozták és a célkitűzésnek megfelelő állapotba hozták. Módszertani szempontból a legfontosabb eredményt a „vízmérleg adattár" koncepciójának kimunkálása, amelynek segítségével először sikerült a havonkénti vízháztartást országos léptékben hosszabb időszakra feldolgozni. Ebben a bővíthető módon kialakított adatbankban hat további adathalmaz kiértékelési eredményeit tárolják. Az alaprendszert 271 vízmérlegelési területegység területi adatai (vízgyűjtőhatárok, vízmérceszelvények, területi kapcsolódások) alkotják. E területekre vonatkozóan, két külső adatbankból, területi paramétereket (domborzati paramétereket, területhasználati viszonyokat) táplálnak be. A vízmérleg adatbankba ezenkívül a különböző észlelési adatok (csapadék, lefolyás, hó) és éghajlati adatok havi és területi átlagértékeit tárolják. Az általános koncepció keretében végzendő kiértékelések közül 1986 végéig, a különböző részlet feldolgozások mellett, a vízgyűjtők területi paramétereinek és a vízmérleg-elemek havi értékeinek nagy terjedelmű kiértékelése történt meg az egész ország területére. A vízmérleg adattár végső célja a folyamatos operatív alkalmazás. Mivel ügyeltek arra, hogy csak a hivatalos észlelőhálózat adatait építsék be, ezzel a folyamatos alkalmazás feltétele az adatok oldaláról biztosított. Az újabb és újabb észlelési év belépésekor szükséges kiegészítő kiértékelések gyakorlati lebonyolítását azonban még egyszerűsíteni kell. Ezzel összefüggésben még megoldandó probléma a vízmérce-hálózat változásának a kezelése, hiszen ezzel együtt egyes vízmérleg-területegységek is megváltoznak. Az egyéb vízháztartási elemek (pl. a csapadék) észlelőhálózatában beálló változásokat a rendszer már jelenleg is automatikusan kezeli, ezek tehát már nem kívánnak semmiféle külön beavatkozást. Ha az adatok rendelkezésre állnak, a kiértékelések naprakésszé tétele természetesen rövidebb időközönként - végső soron akár hónaponként - is elvégezhető. Ezzel megvalósulna a kitűzött cél: a vízháztartás folytonos nyomon követése. A vízkörforgást meghatározó összefüggések feltárása terén természetesen még jelentős problémákkal találkozunk. Arra is utalnunk kell, hogy a vízkörforgás egyes szakaszaira vonatkozóan már igen részletes modelleket is kidolgoztak, amelyek azonban jelenleg még - részben munkaigényességük, részben pedig az alkalmazásukhoz szükséges adatok hiánya miatt - átfogó kiértékelésekhez még nem jöhetnek szóba. Napjainkban további nehézséget jelent a vízkörforgás mesterséges megváltoztatása pl. átvezetések, tározások, folyószabályozás stb. révén. Érthető, hogy a felsorolt - és más - okok miatt nem minden gyűjtőre és időszakra adódnak elfogadható havi vízmérleg-eredmények. Ez különösen a kisvízgyüjtők esetében gyakori. Az eddigi feldolgozás problémáinak egy része azonban a jövőben lényegesen sűrítendő észlelőhálózat és javítandó észlelési módszerek következtében meg fog szűnni. Az eddigi feldolgozás egyik kiemelkedő eredménye annak kimutatása, hogy a vízmérleg-elemek időbeli változékonysága sokkal nagyobb, mint ahogy azt eddig általában gondolták. Ezt elsősorban a vízmérleg készlet-oldala, t. i. a csapadék okozza, amelyet a vízkörforgási folyamat egyes mechanizmusai részben tovább erősítenek. Az ingadozás tehát a csapadék oldaláról mutatható be a legérzékletesebben. Az Ausztriára hulló évi (nem korrigált) csapadékösszeg területi átlaga az 1951-80 időszakban 1370 mm (1966) és 840 mm (1971) között ingadozott. A két érték közötti 530 mm.a"

1 különbség jól érzékelteti az erős ingadozást. Ezen túlmenően azonban még további jelentős ingadozások mutathatók ki. így pl. az 1971-80 évtized évi átlagos csapadékösszege 90 mm.a1-