Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

4. füzet - Pálfai Imre: Aszályos évek Magyarországon

Aszályos évek Magyarországon 509 1841 : A tavasz és a nyár felette aszályos, sülevényes volt. A széna vidékenként semmi, általában kevés lett. A vetéseket az aszály annyira megviselte, hogy helyenként a vetőmagot sem adták meg. A kukoricát, mely Szabolcsban nem is kötött, lábán etették le. 1857: Igen száraz tél után a nyár is oly száraz, hogy a legrégibb tőkék kiszáradtak. Főleg silány takarmánytermés. Legelő, kaszáló annyira lesült, hogy már augusztus közepén jászolhoz szorultak az állatok. 1863: Az 1861-től kezdődő aszályos évek 1863-ban kulmináltak. 1862/63-ban igen száraz. hótlan tél volt, de a tavasz és a nyár is nagy melegséggel és csapadékszegénységgel tűnt ki. A Tisza vízszintje rendkívüli mértékben leapadt. Az aszállyal sújtott terület fölmérésére az év közepén királyi biztost küldtek ki. Jegyzeteiből íme néhány kiragadott példa. Alsó Szabolcs megyében őszi, tavaszi egyaránt silány, kaszáló, legelő semmi, kiszáradt a fűnek még a töve is. A Hajdúságban az őszi vetésnek június végén alig volt arasznyi magasságuk, a kalászokban itt-ott egy-egy szorult szem. Kaszáló, legelő kiaszva teljesen. Debrecen nagy kiterjedésű határa kiégett kopárság. Bihar megyének déli részén 42 helység halára végképp lesülve. A Nagykunságban Karcag 70 000 holdas határában a tenyészetnek semmi nyoma. Kunhegyes, Madaras, Kisújszállás, Túrkeve, Kunszentmárton 2000 km

2 határa ugyanazon fokán áll a nyomornak, mint Karcag. Ezen községekben az állatállomány 80%-a elpusztult. Heves. Csanád és Békés megyében az őszi vetésből csak a vetőmag, sok helyen ennyi sem lett, a tavaszi takarmánynak levágva, lelegeltetve, széna sehol. Külső Szolnok megyében teljes terméketlenség. Temes megyében 10 községben már júliusban teljes ínség volt. Torontálban és Bács megye egy részében szintén nagy a terméketlenség. A tönkrement őszi és tavaszi vetés után a gazdák még a kukoricában bíztak, de a nagy szárazság e tekintetben is minden reményt meghiúsított. Augusztus első felében például Békés, Arad, Temes, Torontál, Bács és Csanád megyékben a kukorica magassága sok helyen egy arasz, termés semmi, vagy csak 1/20. A kukorica néhol teljesen kiszáradt. Az 1863. évi aszály a királyi biztos hivatalos jelentése szerint a fölmért térségekben - a rendes terméshez képest 126 millió forintnyi veszteséget okozott és ezen felül a munka- és haszonállatokat is megrendítő számban tönkretette. Hatása több évig érezhető volt. Az 1850-es és 60-as évek aszályai már meteorológiai adatok alapján is értékelhetők, bár csak hozzávetőlegesen, mert ekkor hazánkban mindössze néhány állomás működött, és az adatok megbízhatósága is kétséges. Az 1863. esztendő mostoha csapadékviszonyairól tájékoztatást nyújt az évi csapadékösszeg, mely Budapesten 328 mm, Magyaróvárott 334 mm Nyitrán 345 mm, Veszprémben 379 mm, Debrecenben 412 mm, tehát valóban nagyon kevés volt. A szokásoshoz képest különösen kevés eső hullott a mezőgazdaság szempontjából legfontosabb május-augusztusi időszakban. Sajnos, az Alföld középső és déli részén, ahol a följegyzések a legsúlyosabb aszályt említik, abban az időben nem folytak csapadékmérések. A léghőmérsékleti adatok 1863-ban az átlagosnál jóval melegebb nyárra utalnak. A XI-XIX. század legsúlyosabb aszályos évei /. táblázat Évszázad Év XI. 1015, 1022 XII. 1142, 1147 XIII. 1276-77 XIV. 1363 XV. 1473, 1478-79 XVI. 1540, 1585 XVII. 1638 XVIII. 1718. 1790, 1794 XIX. 1841, 1857, 1863