Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
3. füzet - Domokos Miklós: A dinamikus vízgazdálkodási mérleg
438 Domokos Miklós kapott - és ennek megfelelően más-más vízigénnyel, vízkészlettel és y* vízhiánytűréssel jellemzett - valamennyi részidőszakra el kell végezni és a részidőszakok közül a legkritikusabbat kell mértékadónak tekinteni. A II. Vízgazdálkodási Keretterv (1965) előzetes vizsgálatai kimutatták, hogy az év hónapjai közül az esetek többségében vagy az augusztus, vagy a szeptember a kritikus, ezért ebben a Kerettervben augusztusi (y* = 15%) és szeptemberi (y* = 1%) vízmérleg is készült. Ez a gyakorlat a továbbiakban ellaposodott: többnyire csak augusztusi vízmérlegek készültek. Az (1) szerint mindenféle vízkészlet-gazdálkodási helyzetfelmérés, ill. méretezés alapjául szolgáló y vízkorlátozási mutató többféleképpen értelmezhető. Az adott esetben alkalmazandó értelmezés megválasztása a vízkészlet-gazdálkodási vizsgálat céljától, a vizsgált vízhasználók sajátosságaitól, valamint a vizsgálathoz rendelkezésre álló információk körétől és megbízhatóságától függ. 2. A statikus összesítő vízgazdálkodási mérleg módszertana A vízmérleg-kézikönyvekből (EG В 1974, Domokos 1972) kitűnik, hogy a statikus vízgazdálkodási mérlegek két alapvető fajtáját használják a gyakorlatban: az összesítő vízmérleget és a vízgazdálkodási hossz-szelvényt, amely összesítő vízmérlegek sorozataként is értelmezhető. Itt csupán a fenti (1) alapelvre épülő összesítő vízmérleg mennyiségi oldalának módszertanát foglaljuk össze. Valamely terület (pl. vízgyűjtőterület) összesítő vízmérlegének összeállítása az alábbi 3 feltételen alapul: - Ismerjük a terület eredő homogén K(t) hasznosítható vízkészlet- és I(t) vízigényidöfüggvényének eléggé hosszú időszakra vonatkozó szakaszát; statikus vízmérleg esetében az I(t) függvény a vízhasználók rögzített - tervezett - fejlesztési szintjére vonatkozik. Feltesszük, hogy a K(t) és az I(t) eredő időfüggvény a vizsgált terület egészét jól jellemzi vízgazdálkodási szempontból. - Tudjuk, hogy a vízhasználók vízkorlátozásának mi a legjellemzőbb (az általa okozott kárral a legszorosabb kapcsolatban levő) у mértéke. - Ismerjük az utóbbi vízkorlátozási mérőszámnak azt a y* határértékét (az ún. vízhiánytűrést), amelynek el nem éréséig a mérleggel vizsgált vízkészlet-gazdálkodási helyzet elfogadhatónak minősíthető. A felsorolt három feltétel teljesülése esetén a mérleget a következőképpen készítjük el: - Az időfüggvényekből kiszámítjuk a vízkorlátozási mutató adott T vizsgálati időszakot jellemző tényleges, ill. várható értékét: у г = y (K(t), l(t), T). (3) - A (3) alatti y T értéket összehasonlítjuk a T-re vonatkozó у* vízhiánytűréssel. Ha az ( 1) feltétel valamennyi szóba jöhető Г időszakra teljesül - továbbá а (ут~у т) különbség nem túlságosan nagy - akkor a vizsgált vízgazdálkodás-fejlesztési tervváltozat elfogadható (a vízmérleg aktív). Ellenkező esetben a vizsgált tervváltozat nem fogadható el (a vízmérleg passzív). A gyakorlati döntés-előkészítésben a vízkorlátozási mutatók számok lehetséges változata közül elsősorban az alábbi kettőnek az alkalmazása lehet hasznos:
