Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

3. füzet - Domokos Miklós: A dinamikus vízgazdálkodási mérleg

Vízügyi Közlemények, LXIX. évfolyam 1987. évi 3. füzet A DINAMIKUS VÍZGAZDÁLKODÁSI MÉRLEG

1 DR. DOMOKOS MIKLÓS

2 Magyarország a világ első olyan országai közé tartozik, amelyekben - a kedvezőtlen vízkészlet-adottságoknak és a vízzel szembeni társadalmi igények ugrásszerű növekedésének hatására, továbbá a központosított szocialista államhatalom lehetőségeivel élve viszonylag korán megvalósult és intézményessé vált a vízkészletekkel, mint nemzeti kinccsel való tudatos, tervszerű gazdálkodás (az 1954. és 1965. évi Országos Vízgazdálkodási Keretterv elkészítése, az OVH és a VÍZIG-ek Vízgazdálkodás-fejlesztési osztályainak felállítása, az OMFB vízgazdálkodás-fejlesztési koncepcióinak összeállítása, a Vízkészlet-gazdálkodási Évkönyvek 1962-től való rendszeres kiadása stb). A vízkészlet-gazdálkodási tevékenység kibontakozásával párhuzamosan, az OVH által kiadott rövid- és hosszútávú kutatási-fejlesztési tervek alapján, megindult a tevékenység elvi megalapozását és módszertanának fejlesztését célzó munka (Csermák 1968, Domokos 1974b). Az 1970-es évek elejéig kialakultak a magyar vízkészlet-gazdálkodás mindennapi gyakorlatában széles körben alkalmazott egyszerű munkaeszközök (vízgazdálkodási mérleg, vízgazdálkodási és vízminőségi hossz-szelvény), elkészültek a vízkészlet-gazdálkodás első egyetemi jegyzetei (Bözsöny-Domokos 1975a, b), de megkezdődött egyes súlyponti területek (Tiszarendszer, Balaton-vízgyűjtő, Közép-Dunántúl, Észak-Magyarország) vízkészlet-gazdálkodásfejlesztésének szimulációs rendszermodellezéssel való megalapozása is (Gilyénné Hofer-Domokos 1984). A magyar vízkészlet-gazdálkodás kikristályosodott fogalmait értelmező szótárban foglalták össze (VITUKI 1968). A magyar szakemberek tevékeny részt vállaltak a nemzetközi szervezetek vízkészlet-gazdálkodási módszertani munkáiban, pl. a KGST-VVÉ több kapcsolódó témájának és az ENSZ-EGB vízmérleg-kézikönyvének kidolgozásában (EG

В 1974). Az 1970-es évek közepétől azonban a vízkészlet-gazdálkodási módszertani kutatások bizonyos megtorpanása volt tapasztalható, pedig a magyar vízkészlet-gazdálkodás számára kb. ekkorra értek meg annak feltételei, hogy a számítástechnikai háttérre támaszkodva intézményesen is áttérjen a rutinszerűen alkalmazható szimulációs vizsgálatokra (Domokos 1975) és arra, hogy a súlyponti térségek vízkészlet-gazdálkodásfejlesztését az eddiginél árnyaltabb közgazdasági és hidrológiai bemenő-információkkal alapozzák meg, amely információk többnyire csak alapos kutatómunkával szerezhetők be. A kérdéskörrel foglalkozó szakemberek sokszor a gyakorlatban immár két évtizede alkalmazott egyszerű munkaeszközök bírálatára szorítkoztak anélkül, hogy a kétségtelenül szükséges elvi-módszertani fejlesztésre konstruktív javaslatot tettek volna (Domokos 1974a). 1 A kézirat érkezett: 1987. V. 26. 2 Dr. Domokos Miklós oki. mérnök, oki. alk. matematikus, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Hidrológiai Intézetének tudományos főmunkatársa.